Dusch,
Dusch, 1. János Jakab, ném. iró, szül. Celében 1725 febr. 12., megh. Altonában 1787 dec. 18., hol 1767 óta az angol s német nyelv, 1771 óta a filozofia és matézis tanára volt. Tanító költeményei: Die Wissenschaften 81752) és Der Tempel der Liebe (1758) költőietlenek s szárazok. Komikus époszban: Das Toppé (1751) és der Schosshund (1756) Popét utánozza, kinek műveit németre fordította (1758-63, 5 köt.). Prózai művei közül legnagyobb tetszésben részesültek: Moralische Briefe zur Bildung der Herzens (1759. 2. kiad. 1772, 2 köt.), melyek francia, holland, dán és magyar nyelvre (Báróczi Sándortól 1814) is lefordíttattak, és: Briefe zur Bildung des Geschmacks (1764-73, 2. kiad. 11773-79, 6 köt.). Schilderungen aus dem Reiche der Natur und Sittenlehre (1757-60 4 köt.) c. művét részben magyarra fordította Ivánkai Vitéz Imre: A tiszta és nemes szeretet ereje (Kassán 1789). Levélalakban irt regényei: Geschichte Karl Ferdiners (1776-80, 2 köt.) és Die Pupille (1798). Középszerü költő, rossz fordító, lapos iró, igy jellemezte őt mát Lessing.
2. D. Sándor, badeni államférfiu, szül. a Haardt lejtőjén fekvő Neustadtban, 1789 jan. 27., megh. 1876 okt. 27. 1805 óta Collini nagybátyjának, a badeni hercegség ügyvivőjének házában élt Párisban, hol különösen mennyiségtan-, természettan- és modern nyelvekkel foglalkozott, 1807-1810-ig pedig Heidelbergában tanult. 1815 óta a badeni pénzügyi minisztériumban, 1818-25 pedig a külügyi minisztériumban dolgozott. 1825. vám- és kereskedelmi szerződést kötött Svájccal, mire Bernbe nevezték ki követnek. 1834. müncheni követ lett; 1838. a frankfurti szövetséggyülésre küldték s 1840. egyuttal rendkivüli belgiumi követté is kinevezték. 1843. külügyminiszter lett s mint ilyen szabadelvü, nemzet irányt követett. Az 1849. májusi forradalom visszalépésre birta, de 1850. megint bejutott a képviselőházba. 1851. gyengélkedése miatt képviselői mandátumáról lemondott, s Heidelbergában telepedett le, hol irodalmi és művészeti hajlamainak élt. Eiselein közreműködésével kiadta Lesage: Historischer Atlas c. művét (Karlsruhe 1825) s több váfolatot irt feleletül ultramontán röpiratokra. Ilyenek: Zur Pathologie der Revolutionen (1852); és Das Reich Gottes und Staat und Kirche (1854). A müncheni akadémia 1846. tiszteletbeli tagjává választotta.
