Dusenik,
Dusenik, szláv eredetü szó, mely a gyökéül szolgáló duša (lélek) szó vallomása és a D.-okról emlékező feljegyzések (v. ö. Ipolyi, Magy. Myth. 561. s. k.) tanusága szerint olyan szolgákat jelent, akiket a megholt végrendeletében, vagy már előzetesen életében szabadon bocsátott, illetőleg akiket az elhunyt örökösei szabadítottak föl és ajándékoztak szabad szolgákul vm. egyházi javadalomnak, leginkább kolostornak, azzal a kikötéssel, hogy a megholt halála évfordulóján lelki üdveért tort tartsanak. Amint a név mutatja, itt egy őseinktől a kereszténység felvétele korában elsajátított szláv szokással van dolgunk, amelyből bajos, Ipolyit követve, ősmagyar pogánykori szokásra következtetni; habár nem lehetetlen, hogy ilyennek asszimilációja is rejlik benne, vagy legalább, hogy hasonló vminek az emléke könnyítette meg e szláv szokás és intézmény átvételét. 1082. Peremartonban a veszprémi püspöknek már 3 ilyen ajándéktételre kötelezett szolgája volt. A Váradi Regestrum szerint Dénes mesternek, a szobrásznak fia, ugy szabadította fel Ürög nevü jobbágyát, hogy évenkint két misét mondasson s e célból a tora egy juhot, 30 kenyeret, 1-1 libát és kakast s 2 cseber bort, a papnak pedig 2 köböl gabonát s egy kakast adjon. Hogy számos örökös-misét alapítottak a főurak, a régi falvak Dusnok elnevezései is bizonyítják.
