Dyveke
Dyveke (ejtsd: dajveke), a. m. galambocskám, (másként Düveke), kit a latin krónikások Columbulának neveznek, II. Keresztély dán király szeretője volt. Szül. Amsterdamban 1488., meghalt 1517. Miután atyja, aki kereskedő volt, korán elhunyt, édes anyja Willums Sigbrit Bergenbe költözködött, s ott kereskedéssel kereste kenyerét. Itt ismerkedett meg D.-el a király, ki megszerette. Szerelmi viszonyát még Izabellával, V. Károly nővérével való egybekelése után is fentartotta, s egyuttal D. anyjának korlátlan befolyást engedett az ország belügyeire. Ez okból a nemesség meggyülölte D.-t, ki 1517. hirtelen elhalt; közhiedelem szerint megmérgezték. A király gaynuja Oxe Torbenra esett, akit D. kikosarazott volt, s ez ifju nemes életével lakolt szerelmeért. A szép D.-nek szomoru historiáját számos iró dolgozta föl. Samsőe (1796); Marggraff H. Das Täubchen von Amsterdam (1839); Riekhoff Düveke (1843) és Mosenthal (1860) drámailag dolgozták föl élete történetét; Schefer L. és Tromlitz novellákát; a dán Carsten Hauch (Wilhelm Zabern) és Frick Ida (Sybrecht Wyllms Drezd. 1843) regényeket irtak róla. Münch E. pedig kiadta életrajzát a Biographisch-historische Studien (Stuttg. 1836) c. gyüjteményben.
