Edelspacher
Edelspacher Antal, nyelvész, született Aradon 1846., régi nagybirtoku családból, középiskoláit a bécsi Theresianumban és Aradon végezte, s korán nagy kedvvel üzte az idegen nyelvek és a történelem tanulását; jogot és nyelvészeti tanulmányokat végzett a pesti egyetemen, majd a honvédelmi minisztériumban elfoglalt fogalmazói állásáról lemondva, nagyobb európai utat tett, több nyugati és keleti nyelvet megtanult, lőkösházi birtokán dolgozgatott; munkásságáért több külföldi orientalista társaság is tagjául választotta. Munkái: A szláv elemek az uj görög nyelvben (Budapest 1873); Rumun elemek a magyar nyelvben (1875); Egy ismeretlen magyar orientalista (1876); Ibn Dastah (1878); Xorenai Mózes örmény történetiró az Ogundur és Ogur bolgárokról (1878); Dentek és magyarok, magy. őstörténelmi vázlat (1878). Fordított is több munkát, igy: Schleicher Ágost után: A nyelvészet és a természettudományok és Darwin és a nyelvtudomány; Müller Frigyes után: A népvándorlások a nyelvészet világánál; (Müller Miksa után: A nyelvtudomány eredményei; Renan Ernő után: Spinoza; Oncken Ágost után: Az osztrák földrészek és törekvéesik (mindezt 1878). A megfeszített szellemi munka és családi viszonyok miatt elmezavarba esett és 1880 óta a Schwartzer-féle budai elmekórtani intézetben sinlődik.
