Édesvizi mészkő
Édesvizi mészkő (ásv.), mésztartalmu, hideg, de leginkább hévvizek üledéke, likacsos, csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati s növényi maradványokkal. Szinök többnyire barnás. Ritkás féleségeit mésztufának, mészszivagnak, travertiónak, limnokalcitnak nevezik. Magyarországban több helyütt fordul elő. Ó-Buda, Kis-Cell, Margitsziget, Gánóc (Szepes vármegye), Vihnye és Szklenó (Selmes mellett). Az édesvizi quarc (hidroquarcit, limnoquarcit), hasonló képződésü opálanyag-lerakódások trachittufában vájódott medencében, hol esetleg kövületeket is tartalmaznak, Tokaj, Hegyalja, Fony, Sárospatak, Lutila, Körmöc mellett; ha likacsos, malomköveknek használják. Válfajai a kovapala, lidiaikő, szalagos quarcit, az opálok; a földesek közül: a tripoli, menilit, kovaliszt kovatuda és a Geysirek porodinamorf képződményei (geyserit), melyek intermittáló forrás módjára nagy erővel lökődnek fel. Ugy a mésztufának, valamint a kovatufának oldott állapota, kitünően és plasztikusan kövesítő anyag (Megyaszó, Tokaj-Hegyaljától DNy-ra, Tarnóc, Nógrád vmegye, Arizona, É.-Amerika). Ugy az É., mint a quarcit, jelenkori képződésü (de van diluviális is), egyszerü réteget alkotó kőzetek.
