Edlund
Edlund Erik, svéd fizikus, bölcsészetdoktor, szül. Svédország Nerike provinciájában 1819-ben márc. 14., megh. Stockholmban 1888 aug. 10-én. 1840-től kezdve Upsalában tanult mennyiségtant és fizikát; itt az egyetemen habilitáltatta magát mint magántanár. 1847. beutazta Németországot és Franciaországot és 1850-ben Stockholmban a fizika rendes tanárává nevezték ki. 1871. az összes svéd technikai főiskolák igazgatóságának elnöke lett, a következő évben pedig Stockholm város követének választották meg. Vezetése alatt 1858. a meteorologiai megfigyelő állomások egész hálózata készült el és 1859-73-ig 14 kötet meteorologiai megfigyelést adott ki. Leginkább a elektromos áram tanulmányozásával foglalkozott; meghatározta az extra áramok (extracurrent) quantitativ viszonyait és bebizonyította, hogy ezek is az indukált áramok törvényeinek vannak alá vetve. Ezenkivül megvizsgálta az indukált áramok vonatkozásait az energia föntartásának törvényéhez és kimutatta, hogy az a törvény ezen áramokra nézve is áll. Azon tanulmányok, melyek az elektromotorikus erőkre vonatkoznak és ezek viszonyaira, az (u. n. Peltier-féle tüneményhez azon melegfejlődéshez, melyet az elektromos áram létrehoz, ha két különböző fém forrasztási helyén halad át), E.-ot elektromosság egy uj elméletének felállítására vezették, mely szerint az elektromos áramok lényege az éter áramlásában állana. Az elektromosság terén tett kisérletein kivül nagyon érdekes kisérleteket tett a hőtan terén is; igy több dolgozatot tett közzé a kinyujtott fémek összehuzásánál való melegedésről, ami által meg tudta határozni azon melegmennyiséget, amely ezen fémek kinyujtására szükséges. Munkája: Théorie des phénoménes életctriques.
