Efrém,
Efrém, szent (szír), a szent atyáknak legkiválóbbiak, szónok és himnuszköltő, szül. Edesszában (mások szerint Nisibisben) 306 körül. A persa barlangban tölté idejét, önmegtagadás és sanyargatás, ima és elmélkedés között. Később visszajött Edesszába, mely város üdvös tevékenységének szinhelye lett. Mint Diakonus halt meg 378 körül. Irodalmi munkássága ritka terjedelmü. A szentirás magyarázata, polemikus beszédek az eretnekek ellen, énekek, szent beszédek, aszketikai elmélkedések stb. kerültek ki tolla alól. Munkáiból sok elveszett. A kat. hitet védte az arianusok, manicheusok, novatianusok stb. ellen. Irataiban az egyházról, Krisztus teste valóságos jelenlétéről, Péter főnökségéről, a szentek tiszteletéről, különösen a bold. szüz Máriáról stb. szóló hitágazatok világosan kimutathatók. Énekei kétségtelenül költészeti becscsel birnak.
