Egész,
Egész, oly dolog, mely részekből áll, mint e részek összessége. Az egész tehát mindig összetett valami, ennélfogva e név csak olyat illet meg, aminek igazán részei vannak, azaz, a mi a részeket bizonyos egységbe foglalja. A valódi világban olyan természeti tárgy egy egész, amiből nem hiányzik az, ami mivoltához tartozik, vagy ami valamikép más dolgoktól, mint külön valami, el van különítve és vagy csak mekanikai, vagy kémiai vagy organikus erőktől is összetartatik; de ide tartoznak természetesen azok a tárgyak is, melyeket az ember mesterségesen állít elő (gép, szobor stb.). A szellemi világban az egésznek fogalma olyan gondolatok összességére illik, melyet alapelvek egységbe foglalnak (tudomány, rendszer, beosztás, elmélet stb.). Az állami és társadalmi téren az egész fogalma ugyancsak bizonyos alapelvet kiván meg, melynél fogva bizonyos részek egymáshoz tartoznak, pl. magyar korona országai, egyetem, ipartestület stb.
Az esztetika megkivánja, hogy minden költői alkotás E. legyen, hogy legyen kiindulása, fejlődése, befejezése, hogy darabokra ne hulljon, hogy a részek szerves összefüggésben legyenek. Ilyen E.-ek a természetes kedvencei: az élő lények. Az élő lényhez kell egy művészi E.-nek is hasonlítania. Az E.-k ellentéte a töredék, torso. A művészi E. mégis lényegesen különbözik a természet-, vagy történetbeli E.-től, amennyiben a művészi E. mindig csak egy kivonatolt, vagy összevont E., a részek benne összehuzatnak és igy könnyebben áttekinthetővé lesz. Művészi izlés nyilatkozik a kevésbbé fontos részek elhagyásában, az in medias res menetben, a végfejlődés sejtetésében. E. a matematikában, l. Egész mennyiség.
