Egyhangzós versek,
Egyhangzós versek, az olyanok, melyek valamennyi szótagja egyazon hangzóval van képezve. Ilyen verseket nálunk a mult század három utolsó tizedében szerettek irni némelyek mesterkedők: Varjas András (Megtért ember éneke, csupa e hangzóval), Gáti István, Édes Gergely stb. A magyar nyelv gazdagságának vélt bizonyítására, mig a jobb izlés el nem nyomta e céltalan erőlködéseket. Példa Gáta egy verséből, melynek minden szaka más más hangzóval megy: Nincs itt mit sirni, vig kiki; Igy illik ⏮Itt irigy is vig s fris, biblisi sziv nyilik stb.
