Egyházi beszéd
Egyházi beszéd (praedicatio), keresztény, vallásos tartalmu beszéd, melyet valamely a bibliából vett szövet alapján a gyülekezet nyilvános istentisztelete alkalmával a gyülekezeti lelkész v. helyettese azon célból tart, hogy a hivek vallásos hitét erősítse s őket jó cselekedetek gyakorlására ösztönözze. Az E. készítésének, előadásának kellékeiről egy gyakorlati teologiai tudomány, a homilétika (l. o.) tanít. Az E.-k háromfélék lehetnek: 1. ktulajdonképeni E.-k, prédikációk, melyeknél a hitszónak a beszéd alapjául választott szövegből az e beszéd bevezetésének végén főtételt állít fel s azután ennek részekben való kifejtésével foglalkozik; 2. gyakorlati bibliamagyarázat, melynél a hitszónok nem vesz föl a szöveg alapján főtételt, hanem magát a rendesen hosszabb, szöveget elemezi, magyarázza, s azután erkölcsi tanulságokat von ki belőle; 3. homilia, melyben van főtétel is, elemezés is (l. Homilia). Az E. a protestánsok, főként a reformátusok istentiszteletében középponti helyet foglal el, mig a római kat. egyházban ezen hely a mise-áldozatnak van fentartva.
