Egyházi szervezet.
Egyházi szervezet. A kat. egyházjog szerint az egyháznak főismérvei, hogy: a) látható (visibilis), b) egységes és oszthatatlan, c) szent, d) katolika, azaz közönséges, egyetemes, e) apostoli, f) örökkévaló, és g) csalhatatlan. Minden egyházhatalom az E.-ban nyugvó hármas irány szerint háromféle: u. m. tanítói, kegyosztói és kormányzó h. (potestas magisterii, ministerii et juristdictionis). Alkatidoma az egyháznak monarkiai, az egyházkormányzat főnöksége a római pápát, mint Péter apostol követlen jogörökösét illetvén. Szerkezete hierarkiai; a rangfokozati tagositás, az u. . hierarkia vagy sacer principatus három fokozatban nyilvánul: püspöki, presbiteri és diakoni s a tridenti zsinat határozmányai szerint hitágazatot képez. A diakonatusból lefelé képződtek szubdiakonatus, akolutatus, exorcisatus, lektoratus és osztariatus; - a püspöki rendből felfelé pedig az egyházhatósági hatalmat tekintve: az érseki v. metropolitai; a primási; exarkai és patriarkai fokok; a presbiteri rendből az arki-presbiterek, a világi és rendbeli prelatusok; a diakonatusból az arki- v. fődiakonatus. Más szempontból egyházrendi és egyházhatósági fokozatot szokás megkülönböztetni (hierarkia ordinis és h. juristidctionis), melyeknek egyike az egyházrenddel járó papi tisztség teljesítésére, a másik az egyházkormányzatból folyó hatósági hatalom gyakorlására vonatkozik. Az egyházterület szerint meghatározott egyházközségekre, plebániai községekre, anyagyülekezetekre oszlik. Több ily község egy püspöki megyét képez. Az anyagyülekezetnek fiókegyházai lehetnek. Az egyes országok szerint szokás szólani p. a magyar, német stb. kat. egyházról is, ami azonban az egyház egységét, egyetemleges jellegét nem érinti. S ebben lényeges a különbség a kat. és a protestans egyház között.
