Egyoldaluság
Egyoldaluság az ember szellemi fejlődésében valamely egyes tulajdonságnak, tehetségnek, tevékenységnek, érdeknek a többiek rovására való erős kidomborodása, tulságos kiképeztetése, uralkodóvá levése. Mennél értékesebb és gyümölcsözőbb az a tulajdonság, tehetség stb., mely igy a többiek felé emelkedik, annál inkább meg fogjuk ezt az E.-t bocsátani, habár mindig magasabbra fogju azt az embert becsülni, kiben a lelki erők harmonikusabban fejlődnek, ki a maga dolgában mester, de azért a többiek iránt sem veszti el fogékonyságát, ki többoldalu, ki mindenoldalu harmonikus képzettségre törekszik. A mai korban, midőn a munkamegosztás mind kisebb térre osztja az egyént, az E. gyakoribb mint régebben, mikor a művészet, tudomány s gyakorlati tevékenység terén a speciálizálás nem volt meg ilyen nagy mértékben. Igen energikus szakbeli tevékenységgel gyakran együtt jár az E., mely ily esetben minden esetre többet ér, mint a fölszines, következtesség nélkül való kapkodás.
