Elágazás

Full text search

Elágazás (növ., ramificatio). A legtöbb növénytesten a szervek többedmagukkal vannak. Az a tag, amelyből a másik ered, a fő- v. anyaszerv, a származott részek az oldal- v. melléktagok. Ha egymásból egyértékü tagok keletkeznek, p. gyökérből gyökér, szárból ág, telepből telepsarj, ez az E., s az ilyen tagot ágasnak vagy elágazónak (organum ramosum), egy-egy uj tagot pedig ágnak (ramus) mondunk. Az a tag, amelyből hasonló tag ki nem ágazik, ágatlan (organum simplex). Az eredeti szétágazó részt fő v. anya szóval jelöljük (fő- v. anya-gyökér, főtörzs, főtengely). Ha az ág (ramus primarius) tovább ágazik, 2-od-, 3-ad- stb. rangu ágak (rami secundarii, tertiarii) támadnak. A rendes ágak mindenkor a tenyészőkúpon törvény szerint keletkeznek, exogén eredetüek s a növényekre nézve általában jellemzőek.
Az E. lehet 1. közalapos v. oldalsarjas (ramificatio monopodialis v. monopodium), midőn a főtengely a csucsa alatt oldalvást hozza létre az ágakat.

1. ábra.
Az ilyen ág hossztengelye az anyatengelylyel ferdén v. keresztben áll, gyakran vékonyabb, kurtább is mint amaz (l. az 1. ábrán, A fölött). A főtengely itt tovább növekedik. Közalapos azért, mert az ágaknak a főtengely mintegy közös alapja. 2. A két-két-águ v. villás E. (szarvadzás, v. ö. Szarvasmoha, r. dichotoma v. dichotomica v. furcata; dichotomia) oly módon támad, hogy a főtengely tenyésző csucsa megszünik növekedni, két uj csucsra válik, amely szétterjedő két irányban tovább növekedik, vagyis kétágu villaalakot ábrázol; ez a két ág egymással egyenlő, sőt a főtengelylyel is csaknem egyforma vastag (2. ábra). A dichotomia azután az ágakon is tovább ismétlődik.

2. ábra. 3. ábra.
A következő E. is hasonló, gyakran két-kétágunak mondják, de egészen más eredetü. Igazi dichotomiája csakis a korpafüveknek van, azért ezt az osztályt Sachs Dichotomicoe-nak nevezte. 3. Az álvillás E. v. álkét-két-águság (dichotomia falsa, 3. ábra) a közalaposból támad, még pedig vagy oly módon, hogy a főhajtás teteje alól eredő ág (b) csaknem akkora vastag és hosszu lesz, mint a főhajtásnak szomszéd darabja (a), sőt ezt a helyéről némileg vissza is szorítja s vele mintegy ágpárt alkot; v. pedig ugy támad (4. ábra), hogy a főtengely csucsa alatt egymással szemben levő két ág keletkezik s csaknem akkorára vastagodik, mint az anya tengely, amely virággal, bimbóval v. ki nem fejlődő rügygyel végződik, s tovább nem növekedhetik (v. ö. Alernyő). Ezt tehát a közbezárt rügy különbözteti meg az igazi dichotomiától.

4. ábra. 5. ábra.
Ha e két ág helyett több nő, a sokáguság vagyis polytomia támad. Ha pedig, mint az 5. ábrán látjuk, a két álvillaág között a főtengely is körülbelül egyenlő nagyra nő, vagyis mintha a főhajtás három felé ágaznék, akkor a háromáguság (trichotomia) támad. 4. Az áltengely (l. o.) mind a monopodiumból, mind a dichotomiából támadhat. Ha az elsőből keletkezik, az oldalág akkora lesz, mint a főhajtás volt, és látszólag ennek a folytatódása. A dichotomiából az áltengely ugy támad, hogy az egyik villaág mindenkor elmarad, a másik pedig annál erősebben fejlődik. Ha valamely növénytagon különnemü oldalszerv támad, p. levél az ágon, szőr a gyökéren, a száron v. a leveleken, ennek az eredete mindig monopodialis. A szár közalapos ágai mindenkor a levél tövéből erednek. Az elágazásnak a levélhez való alkalmazkodását vagyis a levél tövéből való eredetét (l. Levélállás), az E. formái szabják meg a növényeknek, különösen a fák termetét.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi