Eruptiv kőzet
Eruptiv kőzet, az olyan kőzet, mely vulkáni működésből eredt, avagy amelynek anyaga a Föld belsejéből került a Föld felületére. Tüzeredésü kőzetnek is mondható, mert az ujabb keletü E.-k, melyeknek képződése a működő vulkánok anyagában észlelhető, tüzjelenségek mellett kerültek és kerülnek a felületre. Szemben áll vele az üledékes vagy szediment kőzet, melyet a viz rakott le. Nevezetes jellemvonása az E.-eknek, hogy kiterjedésük nagyobb függőleges, azaz magassági, mint vizszintes irányban, mig az üledék kőzeteknek kiterjedése nagyobb vizszintes irányban, mint a magasságiban. Aszerint amint az E.-k anyaga s települési meg előfordulási viszonya közelebbi összefüggésbe hozható a mai vulkánok létrehozta kőzetekkel, avagy ezekétől inkább eltérő, de eruptiv természete nyilvánvaló, megszokás különböztetni kétféle E.-t, vulkáni kőzetet és plutói kőzetet. Utóbbit ugy is fogják fel, mint nagyobb mélységekben megmerevedett régebb eruptiv kőzetet; amazt pedig (a vulkáni kőzetet) csakis a fiatalabb E.-ekre vonatkoztatják. Ujabban a képződési helyre való tekintettel az E.-ket igy is szokták osztályozni: mélység kőzetek, tellérkőzetek és kiömlött kőzetek, l. Kőzetek.
