Evocatio
Evocatio (lat.) a. m. kihivás. Innen E. sacrorum, a rómaiaknál szokásban volt az az eljárás amelylyel az ostrom alá vett városnak védistenét bizonyos vallási szertartások között arra szólították fel, hogy a várost hagyja el s menjen át hozzájuk. E. inferorum (manium, mortuorum) holtak idézése; a német birodalomban vádlottnak külföldi biróság elé idézése; valamely ügynek a rendes biróságtól a császári biróság elé terelése. Ennek megakadályozására szolgáltak az u. n. privilegia de non evocando. A középkorban E. alatt értették a pápát megillető jogot, valamely ügyet a világi biróságoktól az egyházi biróság elé terelhetni. - Evocatorium, idézőirat.
