Exceptio
Exceptio (lat.) a. m. kifogás. E. veritatis a valódiságnak kifogása, melylyel a törvény által megengedett esetekben a rágalmazással v. becsületsértéssel vádolt élhet, oly joghatálylyal, hogy az állítás, v. kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. A magyar btkv. szerint az E.-nak helye van: 1. ha a sértett közhivatalnok, v. hatóságnak tagja, s az állítás v. kifejezés hivatásának gyakorlatára vonatkozik; 2. ha a büntető eljárás az állított tény miatt, az állítás idején már meg volt indítva; 3. ha az állított tényt jogérvényes itélet valódinak mondotta ki; 4. ha a sértett fél a valódiságnak bizonyítását maga kivánja; 5. ha a vádlott igazolja, hogy állításának célja a közérdek, v. jogos magánérdek megóvása volt. Vannak esetek, melyekben az E. veritatist a törvény feltétlenül kizárja, nevezetesen: 1. Külföldi államfők, s a külállamnak követei ellen elkövetett rágalmazás v. becsületsértés esetében; 2. ha az állítás csak a sértett fél indítványára üldözhető cselekményre vonatkozik, s a sértett fél ily indítványt nem tett; 3. ha az állított tényre a biróság jogérvényes felmentő itéletet v. megszüntető határozatot hozott; 4. ha az állítás v. kifejezés a családi élet viszonyaira vonatkozik, v. a női becsületet támadja meg. E. spolii, a kánonjog szerint a birtokost a birtokháborító ellen illető kifogás, melylyel a sommás visszahelyezési kereset ellen a birtokháborító által támasztható minden kifogást visszautasíthat. E. rei judicatae, az a kifogás, hogy a per tárgyát képező ügy már jogerejü itélet, el van döntve, tehát itélt dolog. E. továbbá a. m. kivétel. Nulla regula sine exceptione a. m. nincsen szabály kivétel nélkül. E. firmat regualm in casibus non exceptis. A kivétel megerősíti a szabályt a kivételt nem képező esetekben.
