Exmouth
Exmouth Eduard Pellew, viscount, britt altengernagy, szül. Doverben 1757 ápr. 19., megh. Teignmouthban, 1833 jan. 23. 1770. a tengerészetbe lépett s résztvett a felkelt amerikai gyamratok elleni háboruban, hol Saratogánál Burgoyne tábornokkal együtt fogságba került, azonban becsületszóra szabadon bocsátották. 1780. mint hadnagy a franciák ellen harcolt, 1782. hajóskapitány lett s 1786-tól 1789-ig Uj-Foundland partjain állomásozott. A francia forradalom kitörése után Pitt a francia hajóhad ellen küldötte és ő foglalta el az első ellenséges sorhajót. 1794 óta a nyugati angol hajórajt vezényelte, melynek élén a La Rochelle ellen tervezett meglepetésben is részt vett. Érdemei folytán bárói rangra emelték, majd hajóezredes lett s 1802. a parlamentbe is beválasztották, hol a tory-párthoz csatlakozott. Midőn a háboru ujra kitört. az egyesült francia-spanyol hajórajt zárta körül Ferrol mellett, minek következtében ellentengernagygyá s a kelet-indiai tengeri haderő főparancsnokává nevezték ki, hol a dán gyarmatokat megszállotta s több ellenséges hajót semmisített meg. 1814. a középtengeren állomásozott s épen Genova és Livorno megszállására készült, midőn Napoleon lemondása a háborunak véget vetett. 1814. lord lett és peeri méltóságot nyert. Napoleon Elbáról való visszatérte után E. megint a középtengeren, és később mint az angol flotta főparancsnoka, a Bourbonoknak a nápolyi trónra való visszahelyezése érdekében működött; 1816. a németalföldi hajóhaddal egyesülten Algir kalóz-főnökét, tengeri erejének megsemmisítése s a főváros bombáztatásának terhe alatt, arra kényszerítette, hogy keresztyén rabszolgáit sazbadon bocsássa, a Jón-szigetek független köztársaságát elismerje, s a kalózkodással felhagyjon. E működéseért a parlament E.-nek köszönetet szavazott, a király pedig viscounttá tette. 1820-tól kezdve visszavonultan élt Teignmouthban. V. ö. Osler, Life of admiral Viscount E. London 1835.
