Fá-Hien
Fá-Hien (kinaiul) a. m. a törvény világossága. Egy buddhista szerzetes papi neve, ki Kr. u. 399. szent könyvek gyüjtése végett Indiát, Cejlont és más buddhisták által lakott országokat bejárt és vallási könyvekkel megrakodva 14 évig tartó utazás után hazájába visszatért. Zarándok utjáról Fukuo-li cimen egy utirajzot irt. Először Remasut Abel fordította le azt franciára (1836) Foe-Koue Ki, ou relation des royaumes bouddhiques: voyage dans l'Afghanistan et dans l'Inde exécuté a la fin du IV siecle par Chy Fa Hien. Trad. d. Chinois et commenté p. Klaproth et Landresse (Páris 1836). Ez a fordítás tele van hibákkal, mert akkoriban még nem ismerték a buddhisták műnyelvét és az ind szavak kinai átirásának kulcsát. Ujabb angol, az eredeti szövegből készült fordítása Legge-től. Fa Hien. A record of buddhistic kingdoms, being an account of his travels in India and Ceylon (399-414) in search of the buddhist books of discipline. Transl. a. annot. W. a Corean recens. of the chinese text. (Oxford, Clarendon Press 1886).
