Fabinyi
Fabinyi Rudolf, kémikus, a kolozsvári egyetemen a kémia tanára, szül. Josván (Gömörm.) 1849 máj. 31. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón és Iglón végezte. Egyetemi tanulmányait 1868. Budapesten kezdette meg és a természettudományokkal, különösen a kémiával, mineralogiával, geologiával, továbbá matematikával is foglalkozott. A budapesti József-műegyetem kémiai tanszékéhez tanársegédül 1871. alkalmazták. A közpiskolai tanári oklevelet és a bölcsészettudori fokot 1875. nyerte el. Ezután 2 évig külföldön bővítette ismereteit. Wislicenus tanárnál Würzburgban és Bayer tanárnál Münchenben organikus kémiai buvárkodásokat végzett, Jolly tanárnál pedig (szintén Münchenben) fizikai tanulmányokkal foglalkozott. Bunsen tanárnál is dolgozott Heidelbergában, ahol a platina-csoport fémeinek elválasztására való módszereket tanulmányozta. Hazaérkezése után a József-műegyetemre a kémia segédtanárává nevezték ki, a bpesti egyetemen pedig a kémia magántanárává képesítették. 1878. a kolozsvári egyetemre az elméleti s gyakorlati kémia nyilvános és rendes tanárává nevezték ki, mely állásban azóta működik. A kolozsvári igen célszerü s modern berendezésü kémiai intézet létesülését F. tanulmányainak és fáradozásának köszönjük. F. tanári működése alatt is több izben tett külföli tanulmányutakat. Számos bel- és külföldi tudományos társulat tagja, a m. tud. Akadémia levelező tagja, az orsz. tanárvizsgáló bizottság tagja stb., a kolozsvári állami vegykisérleti állomás igazgatója. A tudományos kémia sokat köszön F. munkásságának. Ő szerkesztette 7 éven át a Vegytani Lapok c. folyóiratot (1882-1889); önálló tudományos dolgozatai nagyszámuak, melyek közül a legfontosabbak a következők: A különböző fémek befolyása inducalt áramokra (Erdélyi muzeum-egylet kiadv. 1880); A vizről, levegőről és talajról, különös tekintettel Kolozsvár egészségügyi viszonyaira (u. o. 1882); Az ecetsavas aetherek felbomlása magasabb hőmérséken (2 értek. Vegyt. Lapok 1883., 1884); az azaront és származékai sajátságait behatóan vizsgálta; e nagyfontosságu értekezései a Vegyt. Lapok 1886., 1887. és 1888. évfolyamaiban jelentek meg; Állandó elektromos áram a szén oxydálása által (Farkas Gyula, kolozsvári egyetemi tanárral közösen, Vegyt. Lapok 1887., e dolgozat francia nyelven is megjelent). Époly fontosak továbbá ama tanulmányai is, amelyeket a molekulasuly ujabb meghatározási módszereivel végzett (V. L. 1888., Zeitschr. für physik. Chemie 1889); Uj eljárás bizonyos szerves vegyületek nitrogéntartalmának quantitativ meghatározására (Erd. muzeum-egyl. értesítője III. füz., 1893); Stereochemiai tanulmányok (Akadémiai székfoglaló 1893); A perturbatio hypothesise (Erd. muz.-egyl. értesítője II. füz. 1893); Über eigentümliche Isomerie-Erscheinungen (Zeitschr. f. physik. Chemie 1893). F. ezeken kivül számos igen tanuságos, népszerü előadást is tartott.
