Fabliaux, (franc. ejtsd: fablió), helyesebben Fableaux (ebből: Fablel, ami a fable kicsinyítése), a régi francia irodalomban olyan elbeszélések és tréfák, melyet a játszó személyek ünnepi lakománál, vagy más társaságokban adtal elő, amelyeket később (a XII. sz. közepe óta) pedig párosan rimelő, többnyire 8 szótagu verssorokban leirtak.Ez elbeszélés eredete a Keleten keresendő s a Keresztes hadjáratok alkalmával hozták be Franciaországba. A F. többnyire tréfás természetü s komikuma gyakran a szinte illetlenségig menő cinizmusban van, de vannak erkölcsi és szentimentalis, sőt vallásos tárgyu F.-k is. Minthogy nemes urak és polgárok számára irattak, szereplő hőseik parasztok, a galans kalandokban pedig főképen a «clercs». A nőket rendesen igen kedvezőtlen világításban tüntetik fel. A F.-k eleinte csak férfitársaságok számára voltak szánva. A legrégibb F. (Richeut) 1156 táján keletkezett; igen sokat irtak a XIII. sz-ban, de szerzőik neve ismeretlen. A legutolsó F.-k a XIV. sz.-ból valók Watriquet-től és De Condé Johantól. Régebben a F.-közé sorozták a Dits-eket is; de ez utóbbiak csak bizonyos nevek vagy dolgok versifikált foglalatjai voltak, később azonban kiméletlen szatirává fejlődtek, igy pl. Ritebeufe. V. ö. Histoire littéraire de la France, 22. köt.; Contes orientaux (Páris 1877); Mentaiglon és Raynaud: Recueil général et complet des fabliaux des XIII. et XIV. siecles, (6. köt., u. o. 1870-90). Bédier J. (Parls Gaston tanítványa) 1893. uttörő munkát tett közzé: Les F.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.