Fabliaux
Fabliaux, (franc. ejtsd: fablió), helyesebben Fableaux (ebből: Fablel, ami a fable kicsinyítése), a régi francia irodalomban olyan elbeszélések és tréfák, melyet a játszó személyek ünnepi lakománál, vagy más társaságokban adtal elő, amelyeket később (a XII. sz. közepe óta) pedig párosan rimelő, többnyire 8 szótagu verssorokban leirtak.Ez elbeszélés eredete a Keleten keresendő s a Keresztes hadjáratok alkalmával hozták be Franciaországba. A F. többnyire tréfás természetü s komikuma gyakran a szinte illetlenségig menő cinizmusban van, de vannak erkölcsi és szentimentalis, sőt vallásos tárgyu F.-k is. Minthogy nemes urak és polgárok számára irattak, szereplő hőseik parasztok, a galans kalandokban pedig főképen a «clercs». A nőket rendesen igen kedvezőtlen világításban tüntetik fel. A F.-k eleinte csak férfitársaságok számára voltak szánva. A legrégibb F. (Richeut) 1156 táján keletkezett; igen sokat irtak a XIII. sz-ban, de szerzőik neve ismeretlen. A legutolsó F.-k a XIV. sz.-ból valók Watriquet-től és De Condé Johantól. Régebben a F.-közé sorozták a Dits-eket is; de ez utóbbiak csak bizonyos nevek vagy dolgok versifikált foglalatjai voltak, később azonban kiméletlen szatirává fejlődtek, igy pl. Ritebeufe. V. ö. Histoire littéraire de la France, 22. köt.; Contes orientaux (Páris 1877); Mentaiglon és Raynaud: Recueil général et complet des fabliaux des XIII. et XIV. siecles, (6. köt., u. o. 1870-90). Bédier J. (Parls Gaston tanítványa) 1893. uttörő munkát tett közzé: Les F.
