Fabre
Fabre (ejtsd: fábr), 1. Ferdinánd francia iró, szül. Bédarieuxben 1830. Első munkája egy kötet vers: Feuilles de lierre (Páris 1853); ezzel igen kevés sikert ért el. Jobban sikerült első regénye: Les Courbezon; scenes de la vie cléricale (1862), melyet az akadémia is megkoszoruzott; ezután következtek: Julien Savignac (1863); Mademoiselle de Malavieille (1865). De hiressé csak a papi életből vett mesteri jellemzése által kitünő L'abbé Tigrame, candidat a la papauté c. regénye által lett. Tőle valók még: Le marquis de Pierreure (1874); Barnubé (1875); La petite mere (1878); Le roman d'un peintre (1878); L'hospitaliere, drame rustique en cinq journées (1880); Le roi Ramire (1884); Lucifer (1884), melyben a gallikán szabadelvüségnek az ultramontanizmus elleni küzdelmét festi; Un illuminé (1890); Xaviere (1890); Silviane (1891); Genry (1891); Ma vocation (1889) c. alatt a papsággal folytatott vitáját irta meg; 1883 óta a Biblotheque Mazarine őre. - 2. F. Xavér Ferenc, francia festő, szül. Montpellierben 1766 ápr. 1-én, megh. u. o. 1837. Coustou és Dávid tanítványa, 1787. Nabukodonozor megöleti Szedékias gyermekeit c. festményével elnyerte az akadémia nagy diját és Rómába, 1793. Nápolyba ment, azután pedig 1826-ig Firenzében a képzőművészeti akadémián tanár lett. Az 1824. megh. Albany grófnő örököse lett és részben a tőle örökölt műkincsekkel alapította meg szülővárosában a Fabre-muzeumot, melyet művészeti iskolával kapcsolt össze. Történeti, táj- és arcképeket festett, melyek szabatos rajzuak és gazdag szinezésüek. Kitünőbb festményei: Krotoni Miló halála és Philoktétés Lemnos szigetén (a párisi Louvreban) Zsuzsánna a fürdőben és a két aggastyán, Saul lelkifurdalásai (1803, a F.-muzeumban Montpellierben), Philopoemen halála; Albany grófnő, Alfieri, Da Feltre herceg (1810, Nantes) Canova (1812) és saját arcképe (1835, a F.-muzeumban).
