Fagyos szentek
Fagyos szentek. A nép Pongrác, Szervác, Bonifác napokat (máj. 12., 13., 14.), azonkivül Orbán napját, máj. 25., a F. nevén szokta elnevezni. Hősülyedések az év más szakában is fordulnak elő és a májusi fagyokat bizonyára azért méltátták különös figyelemre, mert ilyenkor a zsenge növényzet a fagy okozta káros hatást legjobban megsinyli. Nem valószinü, hogy e fagyok éppen a fentemlített napokhoz ragaszkodjanak; keletkezésök okait inkább a május havi meteorologiai viszonyokban kell keresni, melyekre nézve jellemző az, hogy a légnyomás május hóban északnyugati Európában erősen növekedik és délkeleti Európában - hazánkban és a Balkán félszigeten - erősen csökken. Ez okból Francia-, Németországban, Ausztriában és hazánk nyugati részén az ÉÉK-i szelek a levegő lehülését idézik elő. Ennyi általánosságban is következtethető a légnyomás május havi eloszlásából. E jelenséggel számos meteorologus foglalkozott, igy Dove, ki azonban annak okait a meteorologia akkori állása mellett kideríteni nem tudta, továbbá 1881. Assmann és még behatóbban 1882. Bezold. Bezold szerint a fagyos szentek idejekor ÉNy-i Európában légnyomási maximum szokott fellépni és azzal egyidejüleg keleten, illetve délkeleten alacsony a légnyomás és a légnyomási minimum közepe Magyarország, hol az Alföldön ez időtájban nagy pozitiv hőmérsékleti eltérések mutatkoznak. E miatt Bezold a F.-et született magyaroknak mondja, amit Bebber olyképpen módosított, hogy azok inkább Svédországból áramlik be Közép-Európába. A fagyos szentek jelenségével nálunk részletesen foglalkozott Hegyfoky Kabos, kinek A május havi meteorologiai viszonyok Magyarországon cimü munkája 1886. jelent meg a Természettudományi társulat megbizásából.
