Famozaik
Famozaik (rakott munka), az a diszítési célokra szolgáló famunka, melylyel egyes mértani elemeket bizonyos szabály szerint sikfelületté, avagy ékítménynyé raknak össze. Készítése szerint kétféle F.-t különböztetünk meg. Van olyan, ahol csak egy- vagy többféle mértani alakot vágnak ki funérból és ezeket szálirányukkal bizonyos szabály szerint egymás mellé rakják. Ez a F. a változó szálirányból eredő különböző fénytöréssel és a fa rajzával hat. Készülhet ugyanabból a fából p. tölgy-, dió-, ében-, jakaranda- stb. fából vagy különböző fákból is. Legszebben hatnak azok, melyek csak egyféle és sötét fából, p. ében-, jakaranda-, dió- stb. fából valók. Készítésükre vezetékes, finom fogazásu kézi fürészt v. pedig finom körfürészt használnak. Van még olyan F. is, melyben különböző szalagdiszítményeket számos, változó szinü fafajtákból állítnak össze, sőt olyan F. is van, melynél a természetből vett ékítményelemeket, p. emberi és állati alakokat, virágokat, növényindákat stb. egyenlő nagyságu, azaz számtalan apró négyzet alaku elemekből állítjuk össze. A két utóbbit tömbmozaiknak nevezik. Legnehezebben készíthetni azt a tömbmozaikot, melynél az elemek 0,5-1,0 millim. nagyságu négyzetek, melyeknél azonban a faszálak szintén a felület sikjában feküsznek. Ezek készítésénél az elem oldalméretének megfelelő vastag (0,5-1,0 millim.) funérokból a tömb leendő vastagságával azonos szélességü szalagokat vágnak és ezeket jól összefoglalva, p. fa közé enyvezve, hasító gépen az elemek keresztmetszeti méreteinek megfelelő vastag lemezeket vágnak a funércsomag bütüjéből. Vágás után a nyert lemezek egyes hosszabb pálcákra széjjelhullanak. Ezek a pálcikák bütüfából (l. o.) lévén, igen törékenyek, amiért már a funért összeállítás előtt jól meg kell nedvesíteni. A különböző szinü pálcaelemeket aztán szinük szerint külön-külön ládikákban kell tartani, mint látni ezt nyomtatókban a betüknél. A F. összeállításánál aztán a rajz szerint szükséges elemeket, pálcikákat elő kell szedni és finom orosz enyvvel v. halenyvvel egymáshoz rakni. Összerakásnál rendesen egy, a leendő mozaikékítmény nagyságának megfelelő nyár- vagy fenyőfából készült szögletet (félrámát) használnak. Műértéke csak az első és második mód szerint készült F.-nak van. Utóbbi tömb-mozaiknál rendesen festett fákat használnak, mi már magában véve csökkenti a műbecset. A nemes F. kitünő diszítő eszköz műbutoroknál. A F. eredete a fának egy kedvezőtlen műszaki tulajdonságából származik. A fának vizfelvételéből és elbocsátásából származó örökös méretváltozásai elkerülésére t. i. legjobb nagyobb felületeket, ha fából alkotvák, minl több apró és különböző szálirányu farészből összeállítani. Igy látjuk ezt p. parkétáknál. A F.-nál már nem ez, hanem a diszítés a végcél. A legszebb F.-ot Párisban készítik. Tömbmozaikat készítenek Bécsben és Berlinben is olcsó áron. Szép F. készül még Olaszországban is, ahol azonban a főanyag elefántcsontból való.
