Farkasalma
Farkasalma (növ., hézaggyökér Frankovithnál, gégevirág, Aristolochia Tourn.), a róla nevezett családnak többnyári merevszáru füve v. iszalag cserjéje változó, nyeles, többnyire sziv- v. vesealaku levelekkel. A virág a levél tövében csoportosodik, leple a tövön hasas, különben csöves, ferde, a tetején nyelvalakuan végződik; himje 6, a bibeoszlophoz nőtt a 6 bibe alatt (anyahimes). Gyümölcse hatrekeszü tok. 200 faja (hazánkban 3) mind a két világrésznek mérsékelt és meleg vidékein terem Ausztrália kivételével (Amerikában 140). Némelyiknek csinos és különös alaku virágja van. Az A. Clematitis L. szőllők közt gyakori; egész 0,6 m. magas. Szennyes sárga virága 5-7-ed magával csoportosodik. Sajátságos balzsamos szagu. Tőkéje (radix Aristolochiae vulgaris) azelőtt izzadság, vér- és hugyhajtó szer volt; többet éve belőle, narkotikus csipős méreg, ma már csak az állatot orvosolják vele. Az A. Sipho L. Her. (pipavirág) É.-Amerikából ered, szára felfutó 4-6,5 magas, levele nagy, kerekded szivalaku, virága barnazöld s pipa módjára görbül. Mint kerti iszalagnövényt kedvelik. A szabadban kitelel, falzat- vagy más lombdisznek alkalmas. Üvegházban más fajait is ápolják. Az A. cordifolia Mutis. és A. grandiflora Sw. fajnak 26 cm.-nél nagyobb átmérőjü virága van. Még nagyobb az A. golieanaé Hock (2/3 m. hosszu, 30 cm. vagy nagyobb átmérővel), tehát a Rafflesia Arnoldié után a legnagyobb eddig ismert virág, de rotható hus szagu. Az A. serpentaria L. É.-Amerika nedves hegyi erdeiben terem, 25-40 cm. magas kóró, tojásdad vagy szivalaku levelekkel, apró lilabarna, magános virágokkal. Tőkéje, a radix serpentariae Virginianae, vagyis a kigyógyökér, apró kerekded darab, de sok sürün álló, nagyon vékony, törékeny, s össze-visszaszövődő gyökérrost borítja. Szaga olyan mint a Valerianáé, ize kámfornemü keserü. Alkotó részei: éteres olaj és aristolochin. A benszülöttek a füvét meg a kisajtolt levét kigyómarás, különösen a csörgőkigyóé ellen használják. 1663 óta Európába is hozzák s tifusz és hasonló baj ellen próbálták. Más amerikai fajok (A. anguicida L.) tőkéje szintén ily használatu. Ha nedvét a kigyó szájába csepegtetik, elbódul tőle, több csepptől megdöglik.
