Felségjogok

Full text search

Felségjogok, általában azok a jogok, melyekkel az állam felségisége, tehát legfőbb hatalma és méltósága jut kifejezésre. Ilyen értelemben minden állam, a köztársaság is bir F.-kal. De monarkiákban szorosabban a fejedelmet, mint az állam fejét, felségiségének megszemélyesítőjét megillető jogokat nevezzük F.-nak és tiszteleti, valamint politikai jogokra osztják. A politikai F. a közhatalom kezelésére vonatkoznak és az alkotmányok szerint igen különbözőek lehetnek, a tiszteletiek pedig nyilvánulnak az uralkodó cimében (császár, király, felség, fenség, isten kegyelméből uralkodó stb.), s hogy születése, névnapja hivatalból ünnepeltetik, elhalálozásakor az ország gyászt ölt, uralkodói szimbolumokat (korona, jogar stb.) használ; fényes udvartartással és magas állásának megfelelő jövedelemmel bir; továbbá ő az egyedüli, aki nem alattvaló az államban; személye szent és sérthetetlen, ellene bünvádi eljárásnak helye nincsen, személyében biróság elé nem idézhető, politikai cselekedeteiért is felelőtlen és különös büntetőjogi oltalomban részesül. A F.-at többfélekép osztályozzák még. Igy magasabbakra, lényegesebbekre (regalia majora, essentialia), vagy alsóbbakra (regalia minora, accidentalia); továbbá alakiakra és anyagiakra, aszerint, amint az állam főfunkciói köreiben, tehát a törvényhozásnál, kormányzásnál és igazságszolgáltatásnál érvényesülnek, v. tekintettel a cselekvőség tárgyaira: törvénykezési, kegyelmezési, hivatali kitüntetési, főfelügyeleti, pénzügyi, vallásfelekezetek, egyházak körüli, közművelődésügyi, hadügyi, katonai, külügyi F.; lehetnek az állam belső életében, vagy más államokkal való érintkezéseknél nyilvánulók. A régi, rendi monarkiákban pedig szokásos volt a F.-at fentartottakra és közlöttekre (iura reservata maiestatica és iura communicata v. comitalia) osztani el, amint azoknak gyakorlása a fejedelmet kizárólag, vagy csak a rendekkel, az országgyüléssel együtt illette meg. Nálunk már Werbőcy tesz említést bizonyos jogokról, melyek a fejedelem részére fentartattak legfőbb hatalma jeléül. (H.k. Előb. X. 6.§.); érti tehát alattok a F.at általában. A későbbi magyar irók azonban egészen az előző megkülönböztetést vették alapul, de tiszta fogalomra, az egyes jogok hová tartozását illetőleg, egyetértésre jutni nem tudtak. Az 1848. törvények óta pedig e megkülönböztetés, ebben az értelemben, elvesztette jogosultságát, miután a felség jogait minisztériuma által gyakorolja, mely az országgyülésnek felelős. De az 1848. törvények alapján ismét megkülönböztetik a fentartott és fenn nem tartott F.-at, csakhogy egészen más értelemben. A III. t.-cikk bizonyos F. gyakorlására a nádort hatalmazza föl, ha a király az országon kivül tartózkodik, mig másokat (a zászlósok, a főpapok kinevezését, a nemességi kitüntetések osztogatását, a kegyelmezést stb.) ez esetre is a királynak tart fenn. Az 1867. VII. t.-c. azonban e különböztetést is megszüntette, midőn kimondja, hogy ő Felsége a végrehajtó hatalmat minisztériuma által mindig személyesen gyakorolja. V. ö. Aschenbried, A kath. egyház autonómiájáról 4. §. (1893); Boncz. A vallás körüli felségjogok (Budapest 1894.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi