Felső-magyarországi zendülés

Full text search

Felső-magyarországi zendülés, az 1831. a Kárpátok alján, a galiciai határszélekhez közel lakó jobbágyság egy részének zendülése volt. Sokan politikai okokból iparkodtak megfejteni e zendülés okát, a megtartott vizsgálatok azonban kitüntették, hogy csakis a tudatlan nép téves felfogásából eredt. Amint ugyanis 1831. a kolera kiütött Magyarországban, a megyei hatóságok mentő rendeleteket bocsátottak ki: e rendeletek visszahatást idéztek elő a felvidéki köznépnél, főleg a tót ajkuaknál s mint Oroszországban annyiszor, nálunk is azon hir kezdett lábra kapni, hogy a vagyonosabb osztály a köznépet méreggel akarja kiirtani. E hir csakhamar elterjedt s még nagyobb mérvet öltöt akkor, midőn egy kassai orvos a kolera ellenszeréül «bismut porokat» alkalmazott, azokat egészségeseknek is beadta s a bevevők közül sokan elhaltak. Ez orvost Kassa utcáján a nép megtámadta. Kassán történt az is, hogy egy leány kiesett a betegszállító, különösen e célra berendezett kocsiból, és a borzasztó látvány a közönséget felizgatta. A mérgezési hireket sokan - kik maguk sem hittek benne - terjesztették csak azért, hogy a zendülés által gazdagulásukat előmozdíthassák. E hirekhez még azt csatolták, hogy az orvosok és zsidók minden méreggel elvesztett emberért 5-10 frtot kapnak a megyétől. Ehhez járultak még a különféle háboruhirek is. A zendülés legelőször Szécs-Kereszturban (Zemplénmegyében) tört ki, hol Lőrinczfy kolerabiztost a nép megtámadta, elfogta és elzárta, a segélyre jött szolgabirót pedig a faluba be nem bocsátotta; az elfogott biztost később a falusi lelkész jótállására szabadon bocsájtották. Rákóc helységben a szolgabirót dorongokkal támadták meg, midőn az a kolera iránt hozott határozatokat keresztül akarta vinni. Szent-Marján az uradalmi tiszteket fogta el s kötözte meg a zendülők tömege, később Izsép, Mihályi, Terebes, Velejte s több községben ütött ki a zendülés, s midőn a megyei gyülés katonai segélyt küldött a zendülők ellen, még jobban elkeseredett a nép és Gercsély, Toronya, Bodzás-Ujlak és Kiszle is föllázadt. A nép az uradalmi épületekben dult s kinozta az urakat és gazdatiszteket; igy az Ilosvay házát egészen lerombolta, az öreg Ilosvayt és fiát halálra kinozta. A zendülés vezetői: Hlavati, Szkacsik, Koszty és Obsnics nevü parasztok voltak s a zendülők száma ezrekre ment. A legborzasztóbb dulások és vérengzések Zamuton, Mernyiken és Csáklyón folytak. Majláth Antal gróf főispán kir. biztossá lett kineveztetése után nagyobb katonai erőt alkalmazott s sikerült is elnyomni a lázadást. De még ezután is fordultak elő itt-ott zendülések, melyek azonban jelentéktelenebbek voltak s csakhamar elnyomattak. A zendülés áldozatai lettek az Ilosvay-család két tagja, Léánfi csicsókai földbirtokos, Szegyi Imre, kit iszonyu kinzások közt öltek meg, s számos orvos, gyógyszerész és uradalmi tiszt. Jellemző e zendülésnél, hogy a magyarajku lakosság nem vett részt benne s ha itt-ott egyes magyar községek elégedetlenkedtek és a fennálló rendszabályok ellen kikeltek is, a gyilkolás és pusztításnak nem voltak részesei. A zendülés elnyomása után annak fejei Rozsnyón bitófára itéltettek. L. Kazinczy Ferenc levele B. Jósika Jánoshoz 1831. augusztus 16. Irodalmilag e lázadásnak Eötvös emelt emléket a Nővérek-ben és Jókai a Cigányvér-ben.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi