Fenyvesbogyó
Fenyvesbogyó, afonya (növ.), az ország tótos felvidékén boronica (Vaccinium L.), az erikafélék alcsaládjának v. külön a Vacciniáceák családjának apró cserjéi mintegy 100 fajjal (nálunk 4), az északi földgömb mérsékelt vidékein, meg a trópusok hegyein. Termetök nagyon különböző, levelük váltakozó, gyakran örökzöld és hasítéktalan; virágjok magános, de többnyire fürtös, bogyójok gömbölyü és ehető. A V. Myrtillus L. (Heidelbeere) (l. az ábrát)egész 3 dm. magas, kopasz cserjécske, ága éles, levele tojásdad, aprón fürészelt, vékony, évenként lehulló.
Mirtuszképü fenyvesbogyó.
Virága 1-2-ként áll, gömbölyded, pirosas zöld; bogyója kékfekete. Európában és Ázsia É-i részén s É.-Amerikának angol birtokain az erdőkben, különösen a fenyvesek talaján töméntelen számban él. Természetnyujtotta hegyvidéki gyümölcsét a lakosok nyersen fogyasztják és árulják, de be is főzik. A piros F. (V. vitis Ideae L.), egész 15 cm. magas levele örökzöld, fordított tojásdad, virága fehéres v. rózsaszin, bogyója piros. Fenyvesekben nő. Bogyóját csak befőzve eszik, mert citromsavával fanyarsavanyu, de nem kellemetlen izü. A V. uliginosum L. 0,3-1,25 m. magasra is megnő, levele őszkor lehull, fordított tojásdad. Feketelila bogyója szintén ehető, de fanyarizü. A V. Oxycoccos L. v. Oxycoccos palustris Pers. (tőzegbogyó, mohabogyó) fonalnemü szára és ága kuszó; apró levele örökzöld, tojásdad; szirma piros, kerékalaku, piros bogyója az első fagy után jóizü. Északon szintén befőzik.
