Födém
Födém, az épület valamely belső helyiségének - szobájának - betetőzése, mely azt a felső emeletsortól vagy a padlástérségtől elválasztja. A F. állhat fából (gerendasoros F.), kőből v. téglából (boltozott F.) és vasgerendák közé igtatott fagerendasorból, - téglaboltozatból - hullámos bádoglemezből v. valamely dróthálózatból, mely utóbbinak közei gipszszel avagy betonnal lesznek kitöltve.
A Fa-födémek. A tökéletes F. áll: 1. a födémet hordó szerkezetből, mely ez esetben a gerendasor (l. o.); 2. annak alsó héjazásából, a mennyezetből (l. o.); 3. annak felső burkolásából, a padozatból (l. o.) vagy kövezetből és 4. a vakmennyezetből (l. o.), melyet e célból igtatunk az egyes gerendák közé, hogy a hang áthatását két egymásfölötti helyiségből lehetőleg akadályozzuk v. - mint a padlás-F.-nél - a lakóhelyiséget a külső levegő hőmérsékletének változásaitól megóvjuk. Alárendeltebb F.-eknél, a gerendasort kivéve, a föntebb említett alkotórészek egyike vagy másika hiányozhatik is. A nálunk használatosabb F.-ek a következők: 1. a pórfödém, 2. a héjazott gerenda v.borított F., 3. a béléses borított F., 4. a vakgerendás borított F. és 5. a csapos gerenda-F. Vannak azonkivül még az u. n. feszített gerendás v. tákolt F.-ek is, melyeket azonban nálunk nem alkalmaznak.
l. ábra. Pórfödém, A hosszmetszete, B keresztmetszete.
A pórfödém csak alárendelt lakóépületeken fordul elő; szerkezete áll a gerendasorból, az azt takaró boruló deszkázatból (l. 1-ső A és B ábrát), melyre egy 5-8 cm. vastag agyagtapasz (b) jön. Hogy az agyag jobban tapadjon, a deszkák közé sokszor a fecskefarkulag metszett (a) léceket szögezik. A héjazott gerenda-F. az előbbitől csak anynyiban különbözik, hogy alul mennyezettel is el van látva, de vakmennyezete még nincs. A béléses borított F. a vakmennyezettel is ellátott F.-ek közé tartozik, még pedig azok közé, melyekben a vakmennyezet a gerendasor közé van betolva (l. Vakmennyezet). Szerkezete a következő (l. 2. A - B ábrát):
2. ábra. Bélése borított födém, A hosszmetszete, B keresztmetszete.
A gerendák oldalaira lécek vannak szögezve, melyek a vakmennyezet boruló deszkázatát, a bélésdeszkázatot hordják. Ez tartja a törmeléket vagy agyagot, melynek szine a gerendák felső lapját mintegy 8 centiméterrel haladja meg. A feltöltésbe fektetjük a (p) vánkosfákat és ezekre a padozatot; alul a gerendasor mennyezettel van ellátva, ez esetben deszkaborítással, mely nádazva és vakolva van. Padlásokon a padozat helyett fekvő téglaburkolatot is alkalmazhatunk. A vakgerendás borított F. tulajdonképpen két gerendasorból áll: az egyik - az erősebbik - hordja a feltöltést és a padozatot, a másik - a gyöngébbik - a mennyezetet (l. 3. A - B ábrát).
3. ábra: Vakgerendás borított födém, A hosszmetszete, B keresztm.
A rendes gerendaközü (s) béléstartó gerendákra lehetőleg magasan vannak a lécek szögezve, melyeken a boruló deszkázat s ezen viszont a feltöltés, vánkosfák és padozat nyugszik. A mennyezetet hordó alsó (f) gerendák - az u. n. vakgerendák - a bélésdeszkák alatt körülbelül 6 cm.-nyi, a béléstartó gerendáktól mintegy 3 cm.-nyi távolságban feküsznek. Ennek az elrendezésnek a célja az, hogy ha a béléstartó gerendák a teher alatt meghajolnak v. a járás-keléstől megrázkódnak is, a mennyezetet hordó gerendákkal nem lévén szoros összeköttetésben, mozgásuk a mennyezetre káros behatással nem lehet. Természetes, hogy ezt a jelentékeny szerkezeti magassággal biró és sok fát emésztő F.-et csak ott alkalmazzuk, ahol valamely költséges és diszes mennyezetet kell célszerüen hordanunk. A csapos gerenda-F.-et fontosságánál fogva külön tárgyaltuk (l. Csapos gerendafödém).
A különösen Észak-Amerikában használatos feszített vagy tákolt gerendás F.-ek egyik, leginkább alkalmazott nemének szerkezete a következő: A gerendasor 8-10 cm. vastag, 25-35 cm. magas és egymástól 30-40 cm. távolságban fekvő pallókból áll, mely pallók 3-3 méter távolban 5 cm. széles és 10 cm. magas andráskereszt alakban fektetett lécekkel vannak egymáshoz feszítve (l. 4. A - B ábrát).
4. ábra. Feszített gerendás födém, A keresztmetszete, B hosszmetszete.
A padozat közvetlenül a pallókra van fektetve; a mennyezetet sürün keresztbe rakott és bevakolt lécek képezik. A lécek helyett néha feszítő pallókat, a födémtartó pallók helyett pedig gerendákat használnak. Néha a födémet ugy szerkesztjük, hogy a gerendázat alul látható legyen; ez esetben a gerendasor alsó héjazása elmarad, hanem helyette a gerendák élei profilozva lesznek és a feltöltést hordó közönséges boruló deszkákat helyett gyalult és hornyolt idomdeszkákat alkalmazunk, melyeknek hézagait fedőlécek takarják (l. 5. A - B ábra).
5. ábra. Alulról látható gerendasoros födém, hosszmetszet és keresztmetszet.
A fagerendák közeit teli vagy üreges téglákkal beboltozó F.-nemek nálunk nem használatosak. Néha pallókból boltozott F.-eket is készítünk. Ezeknek egyik neme az, ha bizonyos távolságokban pallókból szerkesztett iveket helyezünk el és ezeknek alsó részét egyszerüen bedeszkázzuk, benádazzuk és bevakoljuk; a másik neme az, mikor pallókkal valósággal boltozunk (l. 6. ábra) és azokat mintaivekre rakva egymással, mint a csapos gerendákat, csapokkal összekötjük. A kőből vagy téglából készült F.-ek a boltozatok (l. o.).
6. ábra. Pallókkal borított födém.
Mig azelőtt a sik mennyezettel biró födémeket majdnem kizárólag fából készítették, a jelen század második felében a F.-ek tüzbiztonsága céljából a fagerendákat lassankint vasgerendákkal kezdették pótolni, azoknak közeit eleinte csapos gerendákkal, később téglaboltozattal, hullámos bádoglemezzel, dróthálózatra öntött gipszszel vagy betonnal stb. töltvén ki. Nálunk leginkább alkalmazzák a vastartók közé igtatott téglaboltozatos F.-eket. Ezeknél az egymástól körülbelül 1 méter távolságban elhelyezett vastartók közeit a lehető leglaposabb ivben boltozott téglaboltozattal töltjük ki, melyre feltöltést adunk és ebbe ágyazzuk a padozat vánkosfáit. Lakóhelyiségekben a boltozott ivek alul simára lesznek vakolva; a sik mennyezet készítését megkönnyítendő, lehet a boltozatot 0,80-0,80 m. távolságban kisebb méretü vizszintes fadarabokkal (paklifák) megszakítani, melyekre a mennyezet deszkahéjazása lesz erősítve v. a vasgerenda alsó szárnyait külön e célra készült hornyolt téglákkal szegélyezni, melyeknek segítségével majdnem egészen egyenes vonalban lehet boltozni. Az igy készült F. malterrel be lesz csapva és simítva. A vasgerendák közé helyezett csapos ggerenda-F. ugy készül, hogy a vastartókat egymástól 2,50 m. távolságban lerakjuk, alsó szárnyaikra helyezzük a kivágott végü csapos gerendákat és figyelünk arra, hogy a csapos gerendák alsó szine a vastartók alsó lapjánál 2-3 cm.-rel alább legyen, hogy a vastartókat alul kellő vastagságban benádazhassuk s igy a mennyezetben repedések ne támadjanak. Németországban sokszor a vastartók közeit azoknak alsó szárnyára fektetett fodros bádoggal töltik ki, mely a feltöltést és a padozatot hordja; a mennyezet deszkázása a bádoghoz lesz srófolva. Franciaországban pedig, különösen Párisban, a gipsz olcsósága folytán a vastartókat négyzetes keresztmetszetü s a végükön könyökben meghajlított vasakkal kötik össze; ezekre a vastartókkal párhuzamnosan fektetett 3-4 vékonyabb vaspálcát helyeznek és az igy készült hálózatot pipszszel öntik ki, a padozat vánkosfáit is gipszbe ágyazván. Ujabb időben mind sürübben kezdik alkalmazni a különböző Monier-rendszerü F.-eket (l. o.), melyek lényegileg vastartók közé helyezett és cementkeverékkel kitöltött dróthálózatból állanak.
