Francia jogkönyvek
Francia jogkönyvek. A középkorban kulturális tekintetben Franciaország két részre oszlott, déli és északi Franciaországra, vagyis a langue d'oc és a langue d'oil országaira. Ez a kettéosztás a jogrendszerben is érvényesült, amennyiben az ország bizonyos - tulnyomóan északi - részeiben az irott, vagyis a római jognak volt közvetetlen kötelező ereje, más részeiben ellenben a nemzeti jog volt a fennálló jognak főalapja. Ama részeket «pays du droit écrit»-nek, emezeket «pays du droit coutumier»-nek nevezték. A nemzeti jognak főforrásai a királyi rendeleteken és privilegiumokon, a feudalis főuraknak rendeletein és privilégiumain, a muncipalis statutumokon, s az u. n. Coutume-ken, azaz egyes vidékek, városok v. egyéb községek partikuláris jogain kivül voltak a jogkönyvek, melyek közt említendők: a) Conseil de Pierre de Fontaines 1253-ból; b) Livre a la Reine Blanche; c) Etablissement de Saint Louis; d) Coutumes de Beauvoisis; e) Livre de justice et de Plet. További lényeges jogforrást képeztek az u. n. «Olim» könyvek, azaz a parlamenteknek, vagyis királyi főtörvényszékeknek itéleteit tartalmazó regestrumkönyvek.
