Futóhomok-kötés,
Futóhomok-kötés, célja a homoknak a szél által való elhordatását megakadályozni, szóval a homokot megállítani, vagy azért, hogy az által az illető terület termelésre alkalmassá tétessék, vagy hogy az által a szomszédos területek a homokkal való behordatás ellen megvédessenek. A homok természete szerint annak megkötése különböző módon történik. Az elhordatásnak nagyon alávetett homok megkötése a legköltségesebb; ilyen esetben nem marad más hátra, mint a homokot mesterséges módon megállítani, ami vagy fakampókkal a földhöz erősített szalmafonatokkal, vagy az uralkodó széliránynyal keresztbeállított sövényekkel eszközölhető. Az igy megállított homok idővel begyepesedik, de minthogy ez a gyep sem legelőnek, még kevésbbé kaszálónak alkalmas, legjobb az ilyen területet beerdősíteni, mely célra viszonyaink között az ákác és a nyár a legalkalmasabb fanem. Az elhordatásnak kevésbbé alávetett, durvább szemü s több agyagot tartalmazó futóhomok megkötésére egyszerübb módok állanak rendelkezésre, melyek közül élősövények alakítása a legajánlatosabb; az élősövények a szükséghez képest 500-1000 m.-nyi távolságban egymástól 2-4-6 fasorból alakíttatnak, különös tekinttel arra, hogy az által az uralkodó szél ereje megtöressék; jobb minőségü futóhomok ily módon megállítva szántóföldnek alkalmas s jól megtermi különösen a rozsot és a burgonyát, ellenben silányabb homokot célszerübb vagy beerdősíteni v. fákkal beültetve legelővé átalakítani. Ahol pedig az égalji viszonyok a szőllő- s gyümölcstermelésnek kedveznek s különösen ott, hol a futóhomok alatt termőképes altalaj fordul elő, legcélszerübb a megkötést gyümölcsösök s szőllők létesítése által eszközölni. Hogy a megkötésnek ezen módja milyen fényes eredményekkel járhat, elég Kecskemét és Nagy-Kőrös virágzó és jövedelmező szőllő- s gyümölcsültetvényeire hivatkoznunk. V. ö. Borbás V., A Magyar homokpuszták növényvilága meg a homokkötés (Budapest 1886).
