Fuvó hangszerek
Fuvó hangszerek (franc. instruments a vent, ol. stromenti da fiato, ang. wind-instruments, ném. Blasinstrumente). Olyan hangszerek, melyeknél a hangzó anyagot a hosszabb v. rövidebb, a vékonyabb v. vastagabb fa- v. rézcsövekbe emberi ajkakkal fujt v. szorított légoszlopok szolgáltatják. Az ily hangszerek, anyagukat illetőleg, melyből készülnek, két csoportra oszlanak, u. m. fa- és érc-F.-re. A fa-F. viszont eloszlanak 1. olyanokra, melyeknél a hangcsőbe fuvandó vagy szorítandó lég nem közvetlenül hat abba bele, hanem finom érclemezen v. nádnyelvecskén keresztül s 2. olyanokra, melyeknél ezek rezgető segítségére szükség nincsen, s egyedül a hangcsőbe való belefuvás által hozatnak ki a hangok. Az előbbi osztályba tartoznak a következő hangszerek, u. m. az oboa (pásztorsip), az angol kürt, a rendes fagot (bugó sip), a quint- és contra-fagot, a különféle hangolásu (C. B. A. Es. F. G.) klarinét (sipola), a bass-klarinét s a basszet-kürt, mely utóbbi a C-klarinéthez alak és kezelés tekintetében oly arányban áll, mint az oboa az angolkürthöz. A bassz-klarinét zöngeterjedelme pedig a B-klarinéttől egy alsó nyolcaddal különbözik. Az itt elsoroltak közül az oboa, az angolkürt s a többfélet fagotok, két-két nádlapból álló nyelvecskével vannak ellátva, mig a többféle dimenzióju klarinétek és a basszet-kürt csak egy nyelvecskével bir. A segítő nyelvecskével nem biró fuvóhangszerek közé csak a többféle fajra oszló fuvolák tartoznak. A 2. csoportba tartozó réz-F. mindegyikénél a hang az egyenes vagy hajlított hangcsőbe közvetlenül beszorított légfuvalat által jő létre. A légbefuvás szükebb vagy tágasabb alaku tölcsérszerü fuvóka segítségével történik, mely rendesen a hangszer felső nyilásánál a hangcsőre illesztetik. Ilyenek a vadászkürt, a trombita (harsona), a puzon (gyászkürt). A vadászkürtök és trombiták transzponáló hangszerek s különféle alaphangra, hangnemre hangolvák. Eredetileg mindannyinak alaphangja a C, s csak a hangszerre alkalmazott s különféle hengernemeket képviselő fucsövek által hangzanak más-más hangnemekben. A puzonok eloszlanak dimenziójuk szerint alt-, tenor- és bassz-puzonokra, s ezeknél a különböző hangnemekben való fuvás a beléjük illesztett és mozgatható segédcsövek segítségével történik, melyek a hangszercső normális hosszuságát vagy megrövidítni vagy meghosszabítani képesek. Az ily szerkezetü puzonokat natur-puzonoknak is nevezik. Az ujabb technika azonban már zárkákkal, billentyükkel ellátottakat is produkál, melyek a huzalosokat nélkülözhetőkké teszik. A régibb zenekarokban csak olyan rézfuhangszerek voltak divatban, melyek semmiféle változtatható fuvókával vagy zárkák, billentyük s ventilekkel nem voltak ellátva s azok kezelői csakis a hangnemet meghatározó dimenziójuk alapján a bennök foglalt természetes zöngéknek kihozatalára voltak utalva s a váltakozó harmoniákat vagy a különboző alaphangon álló hangszerek gyakori felcserélése, vagy többek együttműködése által érzékítették meg. - Az ujabbkori technika mindennek véget vetett s lehetővé tette a réz-F.-en is a kromatikát érvényesíteni. A mellett még több rézfuhangszert is hozott alkalmazásba. Ilyenek a többféle faju mély hangu tubák, ophycleidék, saxophonok, cornet apistonok, serpentek stb., melyekkel a zenekarok intenzivitása, zöngeterjedelme és dinamikus hatása óriásilag növekedett. A mindennemü F., szemben a vonós, ütő és pengető hangszerek tömegével vagy azok egyesülésével a leggazdagabb, legváltozatosabb szinezetü hatások előidézésre teszik képessé ugy a szinházi mint a hangversenytermi nagy zenekarokat. Mint minden hangszernek, ugy minden fa- és rézfuhangszereknek is megvan a maguk sajátságos jellege, szinezete és költészeti jelentősége, melyekről részletes tájékozást nyujtanak a hangszerelési tankönyvek, melyek közt első sorban kimagaslik Berlioz Hektoré, mely az egész világon legelterjedtebb s legtekintélyesebb s mely a világ majdnem minden nyelvére le is van már fordítva, fájdalom, a magyart kivéve.
