Gablenz
Gablenz Lajos Károly Vilmos báró, tábornok, szül. Jenában 1814 jul. 19., megh. Neumünsterben, Zürich mellett, 1874 jan. 28. Atyja szász tábornok volt, ő is ott kezdte pályafutását, de már 1833. osztrák szolgálatba lépett. 1848. előbb Olaszországban szolgált, azután Magyarországon mint Schlick táborkarának vezetője. Neki tulajdonították a Mészáros fölött Kassánál kivivott győzelem érdemét. Mint ezredesre a béke idején több izben diplomáciai küldetéseket is biztak reá. 1855. Jassy parancsnoka volt, midőn az osztrák sereg a dunai fejedelemségeket megszállotta. 1859. ugy Magentánál mint Solferinónál különösen a visszavonulás biztosítása körül tünt ki. 1864. ő volt vezére a Dánia ellen küldött osztrák hadtesteknek. Szerencsésen csatázott Oberselknél és Oeverseenél. 1865. a gasteini szerződés értelmében Holstein helytartója lett, de onnét már 1866 jun. elején kénytelen volt a poroszok elől kivonulni. Az 1866-iki háboruban ő vivta ki az egyetlen győzelmet a poroszok fölött, jun. 27., Trautenaunál. Másnap azonban ugyanott vereséget szenvedett. Ennek dacára a cs. kir. hadsereg egyik legkiválóbb vezérének tartották és 1867. Horvátország, 1869. pedig Magyarország fő hadiparancsnokának nevezték ki. 1871. nyugalomba lépett. Pénzügyi zavarok okozták, hogy a nagy tekintélyben álló, közkedveltségü katona öngyilkosságot követett el. V. ö. Innek, Aus dem Leben des Gen L. Freiherrn v. Gablenz (Bécs 1874); Sybel, Gründung des deutschen Reiches (IV-V. köt.).
