Galanosz
Galanosz Demeter, ujgörög szanszkritista nyelvész, szül. Athénben 1760., megh. 1833. Sok évet töltött Indiában, hol a legtudósabb brahmánokkal társalogva oly mélyen behatolt az indek szent nyelvének ismeretébe, mint csak kevés európai nyelvész. Számos remekét a szanszkrit irodalomnak görögre fordította. Legnevezetesebb ezek sorából az óriási ind hősköltemény, a Mahábhárata egy az ideig ismeretlen kivonatának görög nyelven tolmácsolása: Balabárata é szüntomé tész Makhabáratasz poiétheizsa hüpo t Amára é Amarászandra metaglo, hüpó tű brakh. D. Galánu. (Athén 1847). Lefordította még a Bhagavatgita Gita é Theszpézion Mélosz (Athén 1848), a Kalidászának tulajdonított műéposzt, a Raghuvansát Rangubansza é Genealogia tú Rangú, metafrasztheiza pará Galanú (Athén 1850), valamint a Pancsatantra, Suka-szaptati (a papagály hetven meséje) és Dsájadeva hires drámáját, az ind énekek énekét, a Gitagovindát (Athén 1848). Kéziratban maradt szánszkrit szótáráról Weber irt tanulmányt. V. ö. Rangabé A. R. és Sanders Dániel, Geschichte der Neugriechischen Litteratur (Lipcse, Geschichte der Weltlitt. in Einzel-Darstell. VI. 2.).
