Galapago-szigetek
Galapago-szigetek (Teknősbéka-szigetek). Ecuador D.-amerikai köztársasághoz tartozó szigetcsoport 925 km.-nyire a szárazföldből az egyenlítő mindkét oldalán, a Nagy-oceánban; 15 sziget és mintegy 40 szigetkéből és zátonyból áll. Közülök a nagyobbak: Albemarle (4275 km2), Indefatigable (1020 km2), Narborough (650 km2), James (570), Chatham (430), Floreana (135), Abingdon, Bindloe, Tower, Hood, Charles, Culpeper, Barrington, Duncan, stb., összesen 7430 km2 területtel és (1892) 232 lak. A szigetek mind vulkáni eredetüek, rendkivül szaggatott felületüek; láva, obszidián, bazalt a fő alkotó részeik; több mint 1000 egykori krátert számláltak meg rajtuk. A tüzhjányók tevékenysége azonban már csak Albemarle és Narborough szigetekre szorítkozik; itt vannak a magasabb hegyek is, amelyek közt a legmagasabb 1432 m. (Tessan szerint). A hőmérséklet (átlag 21°) 5°-kal csekélyebb, mint a közeli szárazföldön. Az eső kevés, a ködök (garruas) sem pótolhatják; ezért a megművelhető föld is alig 6-700 km2. Sem guano, sem szén, sem ércek nem találhatók bennök. Sürübb növényzetet csak 200 m. magasban találhatni; az alantabb fekvő részeken csak kaktuszok és mohok vannak. Flórája a D.-amerikai kontinens flórájához hasonlít; csakhogy gyérebb, a levelek kisebbek, a tarka szinü virágok hiányzanak, és orchideák is alig vannak. Faunáját egykoron gazdaggá tették a nagyszámu teknősbékák (Testudo nigra Gnthr.), amelyek némelyike 6-700 kg.-ot is nyomott, de amelyek most már csaknem teljesen kipusztultak. A madárfajták száma 58, köztük a Craxirex galapagoensis. Számosan a gyikok, amelyek közt a legsajátszerübb az Amblyrhynchus cristatus, 5-8 kgrm. sulyu és a Conolophus subcristatus, amelynek husát eszik. Emlős állatot, amely e szigeteknek sajátja, Darwin csak egyet talált, egy nagy egeret (Hesperomys Galapagoensis) és azt is csak Chatham szigetén. A szigetekre behozott házi állatok: szarvasmarhák, szamarak, sertések, juhok egészen elvadultak; számukat 25,000 becsülik. Hasonlóképen erdei növények lettek a pamutcserje, dohány, füge, narancs stb., amelyeket egykoron rajtuk meghonosítani akartak.
A hagyomány szerint a G.-et már az inkák népe is ismerte. Európai emberek közül 1535. Tomas de Barlanga püspök fedezte föl; másodszor 1546. Rivadeneira spanyol szökevény katona látogatta meg. A spanyolok eleinte Islas Encantadesnek nevezték. A XVII. században kalózok buvóhelyéül szolgáltak. Későbbena cethalászok látogatták meg őket sürübben, hogy magokat rajtuk friss halakkal láthassák el. 1793. Peru alkirálya Alonso de Forres vezérlete alatt egy kis expediciót küldött ki átkutatásukra. 1794. Colnett kapitány vizsgálta meg és azóta különböző angol, francia és amerikai hajósok tették vizsgálódásaik szinhelyévé. Faunáját 1836. Darwin tette tanulmánya tárgyává. Ecuador 1832. nyilvánította tulajdonának. Az első gyarmatosító kisérletet ugyanakkor tette meg, ez azonban éppen ugy nem sikerült, mint egy későbbi kisérlet, amely deportációk szinhelyévé akarta tenni. V. ö. Wolf, Apuntes sobre el clima de las islas G. etc. (Quito 1879); Király Pál, A G. v. Teknősbéke szigetcsoportról (Földrajzi Közlemények. 1884. 37-47. l.).
