Geber,
Geber, 1. teljes nevén Abu Abdallah Dsafár ibn Muhammed al Szadik, azaz a bölcs, született699., megh. 765., az aligok hatodik főnöke, azaz imamja volt. Különösen asztrologiával foglalkozott. Körülbelül 500 különféle asztrologiai művet tulajdonítanak neki, közöttük a következők latin fordításban annak idejében el voltak terjedve: Sidera apparentia nativitatum; Liber divinationis; Electiones dierum; Fabulae de cognitione ingressus annorum, mensium et dierum.
2. G., arab neve Abu musa Dsabir Ben Hajjân el Sufi el Tarsusi el Kufi, arab kémikus. Tarsusban (Ciliciában) született és Kufában élt a VIII. sz. második felében. Dsafer el Sâdic főpaptól tanult, ki jó kémikus hirében állott. G.-t a kémia megalapítójának lehet tekinteni; nagy neve volt az alkémia terén is. Az ő nézete szerint minden fém higanyból és kénből áll. Azonban ezen higany és kén alatt nem az ismeretes kémiai elemeket értette, hanem ezek az ő nézete szerint alapanyagok, azaz kémiai principiumok. De emellett ő az Aristotelés-féle elemeket is elfogadta. G. ismerte már a réznek cinkkel való sárgára és arzénnel való fehérre festését, de azt hitte, hogy a fém valóban átváltozik. Azon anyagok, melyek képesek valamely fémet átváltoztatni, medicináknak neveztetnek. G. három medicinát ismer, ezek közül legfinomabb az, mely a nemtelen fémeket aranyra v. ezüstre változtatja. Ez a bölcsek köve (Lapos philosophorum), a «nagy elixir». G. ismerte a vörös higyanoxidot, a szublimátot, a cinnóbert, a káliumsót, a káli- és nátronlugot stb. Leghiresebb művei: Summa perfectionis magisterii in sua natura (Danzig 1682); Liber misericordiae, de invenienda arte aurit et argenti.
3. G., teljes nevén Abu Mohammed Dsaber ibn Aflah, a XI. sz. végén vagy a XII. sz. elején élt Sevillában. Legismertebb a következő c. műve: De astronomia libri IX., melyet 1534. Nürnbergben Apian adott ki először nyomtatásban. Ezen műben a két alsó bolygóra alkalmazott Ptolemaios-féle elméletet szigoru és nem igazságos kritika alá fogja.
