Gyapjurágás,
Gyapjurágás, a juhoknak az a szokása, mely azonban makacsságával valóságos betegséggé fajulhat, hogy egymásnak gyapját lerágják. Jelentősége a némelykor igen tetemes gyapjuveszteségben áll, amellett, hogy fiatal bárányok beleiben a gyapju csomókká összeverődve táplálkozási zavarokat okozhat. A Gy. leginkább csak finomabb juhászatokban és mindig csak a téli istállózás idejében észlelhető. A nyájban többnyire egy birka kezdi meg a rágást, de csakhamar több társa akad, melyek azután közösen az először kikezdett birkát egészen kopaszságig lerágicsálják, azután pedig uj áldozatot szemelnek ki magoknak. A rossz szokás különben gyorsan terjed a nyájban. Bárányok némelykor már 1-1 1/2 hónapos korukban kezdik anyjuk gyapját a hason és combokon rágicsálni; társaik hasonlóképen csakhamar követik a példát és később nemcsak anyáikról, de más birkákról is szedik le a gyapjut. Eközben az idősebb állatok egészsége alig szenved, csak kivételes esetekben észlelhetők egyiken-másikon lesoványodás és kevésvérüség jelei, mely bárányoknál azok elhullására is vezethet. Amint különben a nyájt tavasszal a legelőre kihajtják, az állatok a Gy.-t azonnal abbahagyják. A baj elhárítása végett tanácsos a juhokat, megfelelő takarmányozásuk mellett, még téli időben is, amennyire azt az időjárás engedi, a nap egy részében a szabadba bocsátani. A már fellépett baj további terjedése ellen a rágcsáló és a megrágott birkák azonnal való elkülönítésével és a takarmányban netalán hiányzó nitrogéntartalmu anyagok és sók pótlásával kell védekezni. Ha bárányokon észlelhető a baj, akkor anyáik megfelelő etetésére kell gondot fordítani, esetleg a netalán kevés anyatejet tehéntejjel pótolni; azonkivül célszerü őket olyankor anyáiktól különválasztani és csak szopás végett hozzájuk bocsátani. Végül Lemke a Gy.-t üző birkák bőre alá a sósavas apomorfin fecskendését ajánlja melegen, három egymásutáni napon 0,10-0,20 grmot; ilyen kezelésre mindig észlelte a rossz szokás azonnali megszünését.
