Hadrianus
Hadrianus Oublius Aelius, római császár (Kr. u. 117-138), jelentős ember politikai, irodalmi és művészeti téren, szül. Rómában 76 jan. 24. Családja Italicából (Hispania) jött Rómába, atyja Aelius H. Afer szenator volt korán elhunyt és a fiu gyámjául Ulpius Trajanust, a későbbi császárt, rendelte. 15 éves koráig Rómában élt, azontul katona volt Hiapaniában. Alsó-Moesiában, utoljára pedig Felső-Germániában. Nőül vevén Sabinát, Trajan hugának Marcianának unokáját, egymásután lett quesztor (101), néptribun 8105), prétor (107) és konzul (109). Katonai babért szerzett Trajan mellett Dáciában (101-102 és 105-106), s utóbb Pannoniának legatus praetoriója lett. 117. a következő évre konzulnak jelöltetvén, Sziriában helytartói minőséggel a hadsereg élén maradt, mig Trajan visszatért Rómába, ott örökbe fogadta H.-t és nemsokára meghalt. A sereg tüstént kikiáltotta imperátornak, de H. bevárta a szenátus által való megerősítést. Azután a partusokkal áldozatok árán békét kötvén, Illirián át Rómába ment és megtartotta Trajan nevében az utóbbinak kijáró triumfust. A roxolánokkal maga kötött békét, a szarmaták ellen Marcius Turtót küldötte. Távolléte alatt összeesküvést forraltak ellene, de ezt a pretorianusok leverték, 120-ban utra kelt és 15 évig folyton utazott. Első utján (120-126) csaknem egész Európát bejárta, átment Kis-Ázsiába és Szicilián át tért vissza. Második utja (129-135) Athéntől Sziriáig terjedt, mindkettőnek célja a vidék megismerése s a provinciák tudományos és erkölcsi szinvonalának emelése. A határokat Germánia és Britannia felé biztosítván, legszivesebben Athénben és Alexandriában tartózkodott, költőkkel, tudósokkal és bölcselőkkel közlekedett. Athént vizvezetékkel látta el, befejezte az olimpiai Zeus-templomot, melyet még Pisistratos kezdett volt meg, sőt bölcselők számára fizetéssel járó egyetemi tanszékeket lapított. Alexandria uj városrészt kapott tőle. Utazásinak befejeztével Rómában maradt és ott építkezett. Ő építette Venus és Róma templomát, nagyszabásu családi mauzoleumát (IX képzeletileg helyreállított képét l. Építészet. melléklet) és atiburi villát. Utolsó napjaiban bizalmatlan és kegyetlen lett. Sógorát, a 90 éves Servianust s ennek unokáját Fuscust megölette; Palesztinában Salamon temploma helyére Jupiter-templomot tervezvén, a zsidókat véres fölkelésre ingerelte, melyet alig tudott leverni, de mely 132., a nép teljes szétszóródásával végződött. megh. Bajaeban 138 jul. 10. miután a későbbi Antoninus Pius császárt örökbe fogadta és rábirta, hogy az viszont a későbbi Marcus Aureliust és Lucius Verust adoptálja. Utolsó tettei annyira felingerelték ellen a szenátust, hogy csaknem megvonta tőle a szokásos halotti tisztességet. A római jog kodifikálását H. kezdette meg. V. ö. Gregorovius, Der Kaiser H. (Stuttgart 1884); Dürr, Die Reisen des Kaisers H. (Bécs 1881) Ribáry, Az ókor története.
