Hadügyi politika,
Hadügyi politika, azon államtani elvek rendszeres foglalata, tudománya, amelyek a honvédelmi ügynek egy részről az államélet természete, másfelől az állam tényleges helyzetéből szükséges és célirányos kormányzatát, intézését meghatározzák. Azon főkérdések, melyek körül a H. tanai főleg forognak, a következők: 1. A véderő szervezési módjai, különösen a zsoldos vagy toborozási rendszer; a védkötelezettség elvén alapuló néphadsereg és a milicia rendszere. 2. A véderő belső szervezése, különösen a katonai szolgálat alapelvei. 3. Az államfő és a haderő viszonya; a hadsereg kelesketése az alkotmányra. Ezeken kivül némelyek bevonják a H. körébe a haderő kiképzésének, felszerelésének, kérdéseit, melyek bár közvetlen érdekkel birnak az államéletre, a legszorosabban összefüggnek e speciális haditudományokkal. A politikai rendszeres művek általában foglalkoznak a hadügy kérdéseivel, de önálló műveket erre a politikai irodalom körében is számmal találunk. Alapvető ma Stein Lőrinctől, Die Lehre vom Heerwesen, als Theil der Staatswissenschaft (1872); azután Rüstow, Über die oganisation der Heere (1868); Knies, Das moderne kriegswesen (1867).
