Hajótörés,
Hajótörés, szorosabb értelemben egy hajónak szirtbe való ütődés vagy hullámlökések következtében való elpusztulása; tágabb értelemben minden a hajót ért oly szerencsétlenség, melynek folytán a személyzetnek a hajót elhagynia kell. A H.-től megkülönböztetendő a megfeneklés, melynél a hajó a sekély viz következtében a zátonyra futott, de semmi v. pedig csak csekély kárt szenvedett s helyéről többnyire ismét a mély vizbe huzható. H. bekövetkezhetik: a tájék hiányos ismerete, a hajó helypontjának hibás meghatározása, s az iránytü korrekturáinak helytelen alkalmazása folytán; továbbá tartós köd alkalmával, ha a hajó a tengeráramlatok által eltereltetik és a hajó helye sem arányozás, sem pedig asztronomiai vizsgálat által meg nem határozható, végre hanyagul végzett mélységmérések következtében. Viharos időben a H. akkor áll be, ha a legénység, illetve a személyzet a hajó fölött már elvesztette a hatalmat és ennek folytán a hajó a hullámok és a szél játékává válik. A H. és a megfeneklés elkerülésére intőjelek gyanánt a hajózási jelek szolgálnak, u. m. a világító tornyok, kő-, vihar- és vészjelek, valamint a kalauzoknak segítségül való hivása. H. azáltal is beállhat, hogy két hajó a sik tengeren vigyázatlanság v. hibás kitérés folytán, továbbá a nemzetközi törvények tételei szerint viselendő jellámpáknak téves kitüzése, a szolgálattevő kitekintő őrszem v. a hajó vezetésével az időben megbizott személy szinvaksága, végre ködös időben senkinek hibául föl nem róható véletlenség következtében is. Az összeütközés elhárítására a kitéréseknek mikénti foganatosítását nemzetközi törvények szabályozzák. A H.-sel tönkrement hajók számáról a tengerészeti folyó iratok, sőt egynémely napilap is részletes kimutatást közölnek. Aránylag a legtöbb hajó a É-i és K-i öblökben szenved H.-t, miután az ottani hajózás a sekély viz és a tengerfenék minősége folytán magában véve is igen nehéz, és a gyakori köd ezen nehézségeket még fokozza.
Az elfogadott nemzetközi jogi elvek szerint veszélyben forgó hajókat s azoknak legénységét a száraz földre való menekülésben s a mentésre szolgáló közintézmények igénybevételében akadályozni nem szabad. A partjog (Strandrecht), amelynek értelmében a partlakosok a hajótöröttek vagyonát, hajdanta magukat a hajótörötteket is prédának tekintették, a civilizált világban meg van szüntetve. A hajórom (Wrack) és a partra vetett tárgyak a foglalásnak nem tárgyai, ha csak a jogosult kétségtelen módon tulajdonáról le nem mondott; tehát csak mint elhagyott dolgok (derelictio). Az angol 1854. évi hajózási akta az egyes partlakosok által okozott károkért az egész községet teszi felelősé. A mentőknek azonban mérsékelt mentési dijra (salvage) van igényük. A partállamoknak is nemzetközi jogi kötelességük a veszélyben forgó külföldi hajóknak, nemzetiség, vallásra való tekintet nélkül segélyére sietni; H. esetében a hajót s az azon levő értékeket s egész fölszerelését ugyanabban az oltalomban és segítségben részesíteni, mely a belföldi hajóknak jutna osztályrészül. Angliában az erre rendelt hivatalnokokat receiverseknek nevezik. De viszont minden államnak joga van a mentési költségeknek megtérítését attól az államtól követelni, amelyhez a hajó, melynek érdekében a költségek történtek, tartozik, ha és mennyiben a hajótörést szenvedettek a költségeknek késedelem nélküli megtérítésére képtelenek. Ujabban ezeket a kérdéseket hajózási szerződésekben (l.o.) szokás szabályozni.
H.-nek (hajó megfeneklése, elsülyesztése, összezuzatása) szándékos okozása, ha ezáltal másnak élete v. vagyona veszélyeztetett, a magyar büntetőtörvénykönyv (444. §) mint közveszélyes büntettet 5-10 évig, súlyos testi sértés esetében 10-15 évig, ha pedig a H. által valaki életét vesztette, amennyiben gyilkosságnak esete fenn nem forog, életfogytiglan tartó fegyházzal bünteti; a gondatlanságból okozott H. mint vétség, egy évig és ha halál okoztatott, 5 évig terjedhető fogházzal büntetendő (445. §).
