Hangyasav
Hangyasav (Acidum formicicum), H.COOH. Az egybázisu zsirsavak sorozatának első tagja. Szabad állapotban a hangyákban (különösen a formica rufa-ban) számos rovar méregmirigyében, a csalánban, némely gyümölcsben (tamarinda), több ásványvizben és lápban kimutatták. A savvizes oldatát a hangyákból legelőször Wray J. állította elő (1670). Hogy az igy kapott folyadékban az ecetsavtól eltérő sav van, azt Markgraf bizonyította (1749). E savat mesterségesen a borkősavnak, barnakő és kénsavval való oxidációja utján Döbereiner kapta (1822). A H. kémiai sajátságait pontosabban Berzelius és Liebig vizsgálták. A hangyasav számos bonyolultabb szénvegyület oxidációjakor képződik, ugyszintén metilakohol erősebb oxidációjakor. A kaliumhidroxidból, ha ennek tömény és forró oldatára szénmonoxyd hat, hangyasavas kálium képződik. Hangyasavas natrium kéződik, ha nátronmeszet szénmonoxidban hevítünk. Előállításához rendesen sóskasavat használnak; ha u. i. kristályos sóskasavat aránylag kevés glicerinnel retortában hevítenek, a szedőbe meglehetős tömény H. gyülik össze. Hogy e még viztartalmu savból tökéletesen vizmenteset készítsenek, a savat ólomoxiddal telítik, majd a képződött hangyasavas ólmot kikristályosítják. A tökéletesen kiszárított hangyasavas ólmot alkalmas készülékben kénhidrogéngázban enyhén hevítik. Ilyenkor a kénhidrogén a hangyasavas ólmot elbontja, ólomszulfid keletkezik, amely visszamarad és vizmentes hangyasav, amely ledesztillál. E még kevés kénhidrogént tartalmazó H.-at ugy tisztítják, hogy száraz hangyasavas ólomról ujból ledesztillálják. Tiszta állapotban előállítva szintelen, igen átható szagu, maró folyadék. A lehütéskor szintelen kristályos tömeggé mered, melynek olvadó pontja 8,5 C° fs.-a 1,226, fp.-ja 99 C°. A bőrre cseppentve, azon hólyagot huz. Vizzel és borszeszszel minden viszonyban elegyíthető. 1 molekula vizzel 107° C-on forró hidrátot képez. A tömény kénsav elbontja, a viz elemeit vonja el és szénmonoxid fejlődik. Oxidáló anyagok szénsavvá alakítják. A H.-ban u. i. az aldehidcsoport (HCO) is jelen van, amiből redukáló képességét magyarázzuk. E redulákó sajátságát a sav felismerésére is felhasználhatjuk, igy sóinak oldatai az ezüstnitrátoldatból a megmelegítéskor fémezüstöt választ ki; a mercuri klorid-oldatból mercuro-kloridot, illetőleg fémkénesőt választ ki. Az árubeli viztartalmu sav H.-tartalma normál luggal való megtitrálással határozható meg. A H. és borszesz elegyítése utján a hangyaszesz (Spiritus formicarum) kéászül; régebben összezuzott hangyákat borszeszszel pállítottak, majd a folyadékot ledesztillálták. Külsőleg mint gyógyszert használják, p. bedörzsölésre csuzos bántalmaknál.
A H. egy alju sav. A karboxil csoport hidrogénjét fémmel helyettesítve, a hangyasavsók vagy formiátok keletkeznek. E H.-sók ugy készülnek, hogy H.-at az illető fém oxidjával v. hidroxidjával telítenek, majd a sót kijegecítik. A kálium-, natrium-, ammonium-, ugyszinte a kalcium-, bárium- és strontiumformáit vizben könnyen oldható sók. Az ólomformiát vizben nehezen oldódik, ezért kristélyos csapadék alakjában leválik, ha H.-at ólomacetát-oldattal elegyítjük. - A H. éterei közül a hangyasavas etilt (H.COO.C2H5) említjük mely vegyület említjük mely vegyület és borszesz elegyét rumesszencia (v. riméter) néven, a mesterséges rum és arrak készítéséhez használják.
