Heliand
Heliand (alnémetül Heiland a. m. megváltó), IX. sz. alnémet (ó-szász) nyelven, a nemzeti epika szellemében és alakjában (alliterációs versekben) irt epikus munka, mely Jézus életét, tanait, halálát és föltámadását tárgyalja. A munkához tartozó latin prefáció szerint, melyet Flacius Illyricus (Catalogus testium veritatis, 2. kiad. 1562) közöl, Jámbor Lajos császár megbizta a szász népnek egy jeles dalnokát az ó- és uj-testamentom költői földolgozásával, és e dalnok meg is felelt e megbizatásnak. A bibliai történetet ugyszólván, nemzetivé alakítja át: Krisztus német hűbérur, az apostolok az ő hűbéresei, a szentföld a szász haza mintájára van festve, a megváltó tanácskozásai hiveivel nemzeti népgyüléseknek vannak rajzolva stb. (Legjobban kiadta Sievers 1878., németre ford. Simrock, 3. kiad. 1882 és Herrmann P. 1895). V. ö. Vilmar, Deutsche Alterthümer im H. (2. kiadás 1862); Winisch, Der H. und seine Quellen (1868). Az ó-testamentom ó-szász fordítása, melyet a prefáció szintén említ, egészen a legujabb időig ismeretlen volt; de Sievers (Der H. u. die angelsächsische Genesis, 1875) igen valószinüvé tette, hogy az angolszász Genesisnek egy része nem egyéb, mint egy ó-szász szövegnek angolszász nyelvre való átirása. E föltevést fényesen igazolta Zangemeister, aki 1893. a római vatikáni könyvtárnak egy IX. sz.-i kéziratában az ó-szász verses ó-testamentomnak négy töredékét fedezett föl, melyeket Braune V. a Neue Heidelberger Jahrbücher IV. köt. 2. füzetében (1894) kiadott. V. ö. Egyetemes Philologiai Közlöny XVIII., 1894.
