Henrik
Henrik, a Héder-nemzetség németujvári (güssingi) ágának alapítója, Wolfer dédunokája, 1250-1263. somogyi főispán, közben 1260-68. nádor és pozsonyi főispán s 1263. országbiró, 1267-73. tótországi és közben 1272. uzsorai és sói bán. 1265. IV. Béla őt küldte fia, a lázongó V. István ellen. Márciusban az isaszegi csatában Besztej Rénold a nyeregből kiemelte s elfogta, Pócs pedig, Tivadar fia, a nádor nagyobb fiát, Ivánt ejtette rabságba; a másikat, Miklóst, futás közben fogták el V. István győztes hadai. Midőn kiszabadult, Loránt bán helyett IV. Béla őt tette tótországi bánná. IV. Béla halála után meghódolt II. Ottokárnak s nem ment el V. István koronázására sem, sőt megnyitotta Pliske (Pölöske) várát a németek előtt s a szegény népet rabolta, pusztította, Mihály zalai főispánt pedig, kit a király ellene küdött, testvérével, Mikével együtt megölte 1270. nov. V. István még az 1271. jul. 3. kötött béke után is kénytelen volt Gergely vasvármegyei főispánt és Osl bán két fiát küldeni ellene. Ezek elfoglalták tőle Kőszeget, Szentvidéket, Szalonakot és Perstyént s a pártosokat a határon tul kergették. Henrik ezentul is viselte ugyan cimeit, de kétségtelenül teljesen elveszit politikai jelentőségét, ha V. Istvánt már 1272. föl nem váltja a trónon fia, IV. László. Ez soproni főispánná, majd tárnokké és nádorrá tette legidősebb fiát, Ivánt; veszprémi püspökké a másodikat, Pétert s bánná, sőt végül nádorrá a harmadikat, Miklóst, mig a negyedik, Henrik, 1301. Vencel korában nyerte e méltóságot. Igy tehát a németujvári grófok, kik atyjuk politikáját folytatva, egyre zavarogtak, atyjuk halála után még emelték is házuk hatalmát.
