Hestia
Hestia, (lat. Vesta), Kronos és Reia legidősb leánya, a házi tüzhely szüzi istennője, az állandó
Hestia.
letelepedés kifejezője. Házi tüzhelyén áldozott a családfő, a város v. állam oltárán pedig a legfőbb tisztivelő (király, archon). H. áldja meg a kezdetet és véget, azért áldozatoknál az első és utolsó ajándék őt illeti. Valamint a tüzhelynek megvan a maga állandó helye, ugy gondolták róla is, hogy az Olimpust sohasem hagyja el; e szerint nem is voltak neki kalandjai, mint a többi isteneknek. A Pritaneion nevü épületben (tanácsház) égett tiszteletére az öröktüz, s erről vettek magukhoz tüzet a kivándoló gyarmatalapítók is, hogy az anyahelylyel való közösségök jelképét fentarthassák. Kultusza általános volt, de éppen azért külsőségekben nem volt olyan feltünő, mint egyes helyhez kötött isteneké. Minthogy ugyis minden áldozatban része volt, rendesen nem is voltak külön templomai; csak a tüzhely volt jelképe és lakása. Egész Görögországot egyesítő, közös kultuszát mégis megtaláljuk Delfiben, ahol a koiné Hestia (közös H.), vagyis az összes görögségnek a tüzhelye vala. A képzőmővészet nem igen ábrázolta, mivelhgy a házi tüzhely nem kivánt külön megjelenítést. Csak a későbbi időkben állítottak neki a városok a pritaneionokban szobrot(igy Athénben is), s az ily szobrokon mindig teljes ruházatban, fején nagy kendővel jelenik meg, komoly, de jóságos arccal; istenségét a kezében tartott pálca (sképtron) jelenti, de gyakran látni áldozati csészét is a kezében. Gyönyörü szobra a H. Guistiniani Rómában (Museo Torlonia, l. az ábrát), mely méltó kifejezője ugyan istenségének, de némelyek tagadják, hogy az ő képe volna. Eredetileg ennek a szobornak is pálca volt a jobb kezében.
