Hiencek
Hiencek v. heancok, igy nevezik a vas- és sopronvármegyei németséget. A tulajdonképeni H. csak Soprontól D-re kezdődnek, s a locsmándi, szentmártoni és németkereszturi alesperesi kerületekben laknak (részben horvátokkal keverve); csakis az ország Ny-i határán terjed még egy kiágazásuk É-felé a Rozália-hegy tövében Rétfaluig (Wiesen, ez utóbbiak neve Repetier-Heânzen, mert szavaikat gyakran ismétlik). A H. dialektusa jelentékenyen eltér a többi soproni németekétől; mig ez utóbbiaké nagyjában megegyezik a mosonvármegyei «hádpauer»-okéval, s az osztrák-bajor dialektus rendes alakjával bir, addig a hienc nyelvjárás oly sajátságokat mutat föl, melyeknél fogva akár külön dialektusnak vehetjük. Jellemzi különösen a fokozódott diftongizálás (p. sie helyett mondják sei), továbbá bizonyos neme a tonikus akcentusnak, ami a nyelvet éneklő modoruvá teszi. Valószinünek látszik, hogy a H. különálló néptörzset alkotnak, melynek főfészke az a szöglet, hol Sopron és Vas vármegye németsége s Ausztria és Stiria találkoznak. Ezt a vidéket a kismarton- és sopronvidéki németek közönségesen Paklute Welt (púpos világ) vagy heanzerei (Heancország) név alatt ismerik. Főhelyének Kőszeg tekinthető. A H. általában kissé ravasz, bizalmatlan, csufolódó nép, régebben sokat csempésztek az osztrák határon át. De másrészt munkás, szerény igényü, istenfélő, elmés, ének- és mesekedvelő; ragaszkodik nemzetiségéhez, de kitünő hazafi. Közügyei jó szervezetüek, iskolái jelesek. E népből származott Liszt Ferenc és dr. Hyrtl stb.
