Hód
Hód (Castor L.,), a rágcsáló emlősök rendjében a hódfélék családjának egyetlen neme. Régen két faját különböztették meg, nevezetesen az európait és kanadait, manapság azonban e kettőt egyesítik. A közönséges hód (C. Fiber L.) 75-95 cm. hosszu, 30 cm. magas, farka 30 cm. Törzse erőteljes, háta ives, nyaka rövid és vastag, feje rövid és tompaorra; szemei kicsinyek, fülei rövidek; lábai rövidek, erősek, öt ujjuak, a hátulsók uszóhártyásak, farka lapított, 20 cm. széles, csúcsa kerekített, szélei élesek, fölülete pikkelyes; bundája hátán sötét barnásszürke, hasán világosab. Régebben igen elterjedt volt s minden világrészt lakott a 33 és 68° északi szélesség alatt; de Európában ma már csak igen kevés helyen él. Hazánkban egy időben meglehetősen gyakori volt, de az 50-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, valószinüleg teljesen kiveszett. Szibériában az Ob és Jeniszei folyók mentén tenyészik; Észak-Amerikában még most is meglehetős gyakori, de becses bundájáért és castoreum név alatt árult mirigyváladékáért nagyon pusztítják. A nagyobb folyók partjain tanyázik, ahol metszőfogaival levágott fákból, gallyakból és iszapból hangyabolyforma, néha 2-3 m. magas lakásokat épít. A lakások bejárata a viz alatt van, de a lakórészek a viz fölött. A vizben ügyesen uszik s a viz alatt 2 percig is elül; a szárazon két hátulsó lábára áll és farkára támaszkodik. Tápláléka fakéregből, gallyakból, gyümölcsből, gyökerekből áll. Fogságban meglehetősen szelid természetü és sokáig él. Husát megeszik. Leginkább éjjel dolgozik.
A castoreum orvosi célokra használt állati anyag, száraz állapotban sárgásbarna, májszinü, porhanyó, kesernyés izzel és rendkivül átható, nem kellemes szaggal. Ez az u. n. castoreum americanum; de van castoreum sibiricum (moscoviticum, russicum, europaeum, szibériai castoreum) is, mely azonban ritkábban fordul elő a kereskedésben. Borszeszszel kezelve az utóbbi 60-68 %-ot veszt súlyából, mig az amerikai csak 45-50 %-ot, mindkettő olykor szárított vérrel, földdel és gyántás anyagokkal fertőzött. A castoreum fő hatórésze a halványsárga szinü illatos olaj, állítólag karbolt, benzoésavat és szalicint is foglal magában; továbbá castorin nevü zsiros anyag, osmazom (enyvszerü), szénsavas ammonium és gyánta. A castoreumot ugy tekintik, mint a beteges idegrendszerre ható szert, ezért is főleg hiszteriás nők görcsei ellen rendelik; de mint izgatót is, kimerültséggel járó bajok ellen. Orvosi értéke különben sülyedőben van.
