Hólyaghuzó bogarak
Hólyaghuzó bogarak (Vesicantia Muls., Cantharidiae Latr.), a külön lábtőizes fedelesszárnyuakhoz tartozó bogárcsalád. Csápjuk rendesen 11, ritkán 8-10 izü, fejük hátrafelé keskenyedik, mintegy nyakat formál. Szárnyfedőjük lágy, hátsó szárnyaik gyakran rövidek, néha hiányoznak is. Testük különben karcsu, megnyult. Potrohuk 6-7 gyürüjü. Többnyire élénk szinezetüek; körülbelül 800 fajuk ismeretes, melyek a mérsékelt, de különösen a melegebb vidékeken élnek. Nevezetes tulajdonságuk, hogy egész testökben egy izgató és bőrre dörzsölve hólyagot huzó anyag, a cantharidin van és hogy kifejlődésük igen bonyolult, amennyiben tul átalakulók. A nőstények ugyanis több ezernyi petéiket v. a homokos földbe (Meloë Mylobris) v. a méhesek közelébe (Sitoris) rakják. A kikelő álca kicsiny, hosszukás, többnyire három karommal ellátott hatlábu és ugrásra szolgáló farksertéje van. Majd a növény szárán felmászik a virágba, ahol meghuzódva a méhet. Amint megérkezik, szőrös bundájába kapaszkodik és beviteti magát a méhkasba, ahol bebujik a méhsejtbe. Itt mindenekelőtt erős állkapcsaival a méh petéjét felvágja, elfogyasztja, azután mézzel és virágporral táplálkozik. ezalatt megnagyobbodik, vedlik, lábait elvesztve lábatlan kukachoz hasonlít. Tovább táplálkozva ismét vedlik, s álbábbá (pseudochrysalis) alakul át. Ez állapotban marad azután egy darabig, nemsokára ismét vedlik, 3 pár lábban ellátott álca lesz belőle és ha ilyenkor sikerül a méhkast elhagynia, akkor földbe bujik, valódi bábbá (Chrysalis) alakul át, amelyből lesz azután a kifejlődött állat. Némelyik ez átalakulás alatt 8-10-féle álca-stádiumon is megy keresztül. Ide tartoznak: a kőrisbogár (Lytta vesicatoria L., (l. o.), a Mylabris, a nünüke (Meloë) stb.
