Igazság.

Full text search

Igazság. Általában igazaknak tartjuk azokat a gondolatainkat, melyek a valósággal megegyeznek. Valamivel mélyebben vizsgálva a dolgot, azt találjuk, hogy ez a megegyezése a gondolatnak a valósággal, voltakép megegyezése a gondolatoknak egymással s igy ez az igazság igazi kriteriuma. Mennél egyetemesebb belső világunknak ez a maga magával való megyezése, ellenmondásoktól való mentessége, belső rendje és harmoniája, annál inkább megközelítjük az igazság eszményét. Magának az I.-nak nincsenek fokozatai; de az ember elméjében az I. többé-kevésbé tökéletlen formában él. Szoktunk beszélni formai igazságról, amivel azt akarjuk mondani, hogy bizonyos gondolatok megegyeztethetők egymással, anélkül, hogy ezzel el volna döntve, vajjon a formailag igaznak talált gondolatok más idetartozó gondolatokkal is megegyeznek-e? Empirikus I.-oknak a tapasztalat utján szerzetteket lehet mondani, nem tekintve, hogy a tapasztalati igazságok más jogosult szempontok tekintetbevételével mikép itélendők meg. Empirikus igazság, hogy a nap bizonyos utat látszik leirni az égboltozaton, amiből nem következik, hogy tényleg megteszi ezt az utat.
I. tárgyi értelemben az, ami a törvénynek megfelel; alanyi értelemben az embernek az a tulajdonsága, mely szerint magatartása a tárgyi értelemben vett I.-nak megfelelő. Erkölcsi értelemben I. magatartásunknak s gondolkozásmódunknak az erkölcsi törvény parancsainak megfelelő volta, mig a jogi v. társadalmi I. csakis az emberi cselekményeket, de nem a gondolkozásmódot s az indokokat is veszi tekintetbe. Az erkölcsi s a társadalmi I. összezavarásán alapszik a római jognak az a tétele: «justitia est constans et perpetua voluntas jus suum cuique tribuendi»; a kettő között való különbségnek felismerésére utal ellenben a tétel: «non omne quod licet honestum est». Az I. szigorának enyhítése a méltányosság (aequitas). I. alatt érteni szokás továbbá a birónak sarkalatos erényét, amelynél fogva személyi tekintetek nélkül legjobb tudomása és lelkiismerete szerint jogot és I.-ot szolgáltat. L. még Büntetőjogi elméletek.
Az I. mint esztetikai eszmény mindig tiszteltetett ugyan, de sohasem volt ugy proklamálva, mint ebben a században. Az igazság annyira uralkodik a mai szépirodalomban, hogy néha a szépség rovására megy, sőt némely kiváló, nagytehetségü iró, mint Zola Emil, a szépséget egyáltalában eltagadja mint művészi vezéreszmét és csupán csak az I. ábrázolását tüzi művészi céljául. Zola és a vele rokon irók igazsága azonban csakis a társadalmi állapotok és az élő egyének hű ábrázolásában áll. Ezekkel szemben áll egy másik igazsági iskola, az Ibsenek, Echegaryk, Strindbergek, Hauptmannok, Sudermannok és Tolstoi-ok iskolája, melyek a hazugság ellen harcolván, az igazi erkölcsi elvek uralkodásra juttatását célozzák. Az I. művészetének megnyilatkozását legjobban Byrontól számítjuk az angoloknál, kik aztán Dickens és Thackerayban látták tetőpontját a humoros, életigazsággal megirt regénynek; a franciáknál örök mintaképül szolgál Balzac, kinek a drámában Augier és Dumas fils felelnek meg. Az igazságirány még folyton mérvadó napjainkban is, ámbár a régi idealizmus, romanticizmus és miszticizmus ujra lábra kapnak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi