Indignatio
Indignatio (lat.) a. m. méltatlankodás, harag. Indignitas, méltatlanság; az indignitas esetei a római jogban azok az esetek, melyekbe az örököst v. hagyományost a törvény az öröklésre méltatlannak találja, s azért őt az örökségtől részint a fiskus, részint mások javára megfosztja (ereptio). Az esetek az örökösnek az örökhagyó ellen tanusított méltatlan eljárására vezethetők vissza. Igy p. méltatlan az örökségre az, aki az örökhagyót megölte v. életére tört; az örökhagyó végrendeletét mint hamisat megtámadta és a pert elvesztette; az örökhagyót végrendelet alkotásában kényszer v. fondorlat által megakadályozta stb. Az örököstől I. miatt elvont javakat bona ereptitia-nak nevezik.
