Inkunabulák
Inkunabulák (a latin incunabulum a. m. bölcső szóból), bölcsőnyomtatványok, másként paleotipiák vagy ősnyomtatványok, a könyvnyomtatásnak első termékei. Egyesek csak az 1500. évig készült (mintegy 16 000-et tevő) ősnyomtatványokat számítják az I. közé (ezekből közel 1000 darab, van a magyar nemzeti muzeumban); mások az 1520-ig, 1530., sőt az 1536-ig készülteken is. Hazai inkunabuláinknál bátran ez utóbbi évszámot állíthatni föl határul, mert számuk nem oly nagy, mint például a németországiaké. A legkeresettebb és legtöbbre becsült I. azok: 1. amelyeknek megjelenési éve a könyvnyomtatás feltalálásának idejéhez legközelebb esik; 2. amelyek valamely város vagy helység első nyomdájából legelőször kerültek ki; 3. az olyan munkák, amelyekről biztosan tudjuk, hogy csak kevés maradt fönn belőlük; 4. a XV. század végéig napvilágot látott pergamentnyomtatványok; 5. olyanok, melyeket kiváló művészettel vagy a szokottól eltérő nemben csináltak; 6. fa- vagy rézmetszetekről nyomott képeket tartalmazó első nyomtatványok; 7. a görög meg a római klasszikusok legelső nyomtatott kiadásai (ezeknek egy-egy ritkább nyomtatott példányát gyakran egyértéküre becsülik a sokkal korábban készült irott példányokkal) stb. Kezdetben sok inkunabulát pergamentre nyomtak, később azonban már papirosra; ez a papiros tartós és szép fehér s a mély fekete nyomással jó hatást tesz a szemre. A legelső nyomtatványok alakja folio volt. A betük a régibb I.-nál az u. n. barátbetükhöz hasonló gót jellegüek voltak s csak a későbbieknél láthatjuk a gömbölyded római betüfajták. Az olaszországi I.-at azonban tulnyomóan az utóbbival nyomtatták. Cimlapokat a legelső ősnyomtatványoknál nem találunk (az első cimlappal ellátott könyvet Jenson nyomtatta Velencében 1485.), de a könyv hátuljára rendszerint van valami utóiratféle, mely a könyvnyomtató nevét s a nyomtatás helyét és idejét jelöli. Az első diszítményes könyvek, amelyek művészi gonddal készültek, Német- és Olaszországból valók. A hazai I. legnevezetesebbjei: a Cronica hungarorum, Budán nyomtatták 1473; Leonardi Aretini in opusculum Magni Basilii de legendis poeticis incipit feliciter, Buda 1473; Az Zenth Paal leveley magyar nyeluen, Krakó 1533. Ez az eddig ismert legrégibb, tisztán magyar szövegü könyv; Komjáthy volt a kiadója s Vietoris krakói könyvnyomtató műhelyéből került ki, szép iniciálékkal és képekkel; Nouum testamentum seu quattuor euangeliorum uolumina lingua hungarica donata, Gabriele Pannonio Pesthino interprete, Bécs 1536.
